Szingli vagy családos - ki a jobb munkaerő?

Feszültséget okoz egy vállalatnál, ha a szingli munkavállalók úgy érzik, folyton csak a gyerekeseknek kedveznek. Ha már zsinórban a harmadik karácsonyt az egyedülálló dolgozza végig, vagy vissza kell jönnie a szabadságról, mert a kolléga gyereke bárányhimlős lett, akkor valószínűleg jogosan érzi magát hátrányban. Közben nyilván az, hogy nincsen saját gyereke, férje, még nem azt jelenti, hogy ne akarna a szüleivel, vagy egyéb rokonaival pihenni, elmenni sportolni vagy kávézni. Egy háromgyerekes szülő, aki azt sem tudja, melyik intézményből hozza el előbb a gyerekét,valószínűleg erre csak rálegyint. Sport? Ugyan már. Holott ez nagyon helytelen hozzáállás.

Veérné Ocskay Márta, a Bónusz Brigád HR igazgatója szerint a szinglik egyáltalán nem "mások", mint a többi munkavállaló. "Nekik is ugyanaz a munkaidő meghatározásuk, mint egy három gyermekes családanyának. Nyilván, ők rugalmasabban kezelik, ha egyszer 15 perccel tovább tart egy esti megbeszélés, mert nem várja őket a gyermekük az óvodában. Az egyedülállók, ha jó a társaság a munkahelyen vagy több az egyedülálló kollégájuk, szívesen töltik bent az idejüket. Gyakrabban a "szívük" is odahúz, szemben egy nős/férjezett kollégával." Veérné Ocskay Márta nem hiszi, hogy a szinglik húzzák a rövidebbet, nem is szabad, hogy így legyen. "Ez egy adok - veszek piac, aki egyszer kér, az máskor ad."

Gáspár Ferenc, a McDonald's HR igazgatója elmondta, a vállalatnál arra törekszenek, hogy lehetőség szerint se a családos, se a szingli ne túlórázzon. A munkaidő-beosztás prioritásait mindenki jelezheti a vezetője felé. "A gyermekes anyukáknak a legtöbb esetben az a fontos, hogy délután és hétvégén szabadnaposak legyenek. A diákoknál elsődleges szempont az, hogy az órarendhez igazodjon a beosztás. Aki nem nevel gyermeket és nem jár iskolába, de egyéb, akár speciális "szingli-típusú" munkaidő-beosztási igénye merül fel, természetesen azt is igyekeznek teljesíteni a munkaidő-beosztást készítő kollégák, a megfelelő üzletmenet biztosítása és a törvényi előírások betartás mellett."

Ettől függetlenül tény, hogy az egyedülállók könnyebben mozgósíthatók, ha gond van, be tudnak jönni azonnal, így aztán nagy valószínűséggel őket fogják behívni hétvégi, esti eseti munkákra. Ez pont ugyanolyan kérdés, mint amikor valaki közel lakik az irodához - akkor mindig őt kell ugrasztani vészhelyzetben? Ez sem igazságos. Így a szingli sem állhat állandóan készenlétben.

Mi derül ki rólunk az állásinterjún?

Családbarát munkahely sok van, de vajon mire van szükségük a szingliknek? Egyáltalán tudja-e azt a munkaadó, hogy kinek van gyereke, férje, felesége?

Veérné Ocskay Márta úgy látja, hogy a jelentkezők iskolázottsági szintjétől, korától is függ, hogy már az önéletrajzukba belekerül-e a családi állapotuk. "Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők általában a neten elérhető "alapnyomtatványokon" írják meg az önéletrajzukat, aminek az az egyik része, hogy milyen családi állapottal rendelkeznek. A korosabb munkakeresők pedig még úgy tanulták megírni az önéletrajzukat, hogy ez egy olyan információ, aminek feltétlenül benne kell lennie. Náluk gyakran lehet találkozni azzal, hogy hány gyermekük van, elváltak vagy házasok, illetve, hogy kiket kell esetleg eltartaniuk. A középkorú hölgyek szinte mindig véka alá rejtik, hogy milyen családi kötelékben élnek és van-e gyermekük. Szinte érthető is, sok cégnél ez azonnali kizárást jelent a további meghallgatásokról."

Pedig az állásinterjún elvileg nem nagyon terelődhet erre a szó: persze van, hogy maga a jelentkező hozza szóba, hogy neki van-e családja, és ez milyen előnyöket jelenthet a cég számára. Gáspár Ferenc azt mondja, hogy hozzájuk az álláspályázatok 95 százaléka a honlapjukról érkezik, így sem az online felületen, sem a személyes interjút megelőző kérdőív kitöltésekor nem kérdezik ezt a pályázóktól.

"Az állásinterjún ez szóba kerülhet, amennyiben a jelentkező bármi ezzel kapcsolatos dolgot meg kíván osztani, de mi erre nem térünk ki. Ehhez hasonlóan a szinglik igényeit sem mértük fel, mint ahogyan azt sem, hogy milyen létszámban dolgoznak nálunk egyedülállók. Az éttermi közösségen belül hamar kiderül, hogy ki családos, ki egyedülálló, de ez elsősorban azért válik nyilvánossá, mert munkatársaink közösségben dolgoznak. A közösségépítés nálunk kiemelten fontos. Ha arról kérdezzük a kollégákat, hogy miért jó itt dolgozni, a legtöbben azt válaszolják, hogy az éttermi közösség miatt. Ez a közösségi szellem még nagyobb fontossággal bírhat az egyedülállók számára. Nekünk több generáció felé kell megfelelnünk. Ahhoz, hogy akár egy egyedülálló vagy családos jó munkaerővé váljon, meg kell teremtenünk azt a környezetet, amiben ő jól fog teljesíteni" - fejti ki a McDonald's HR igazgatója.

Vezetői hiedelmek

Surányi Kinga munkapszichológus, HR szakértő, coach szerint alapvetően munkáltatói vagy vezetői meggyőződés, hiedelem, hogy a munkavégzésünk a családi állapotunktól függ. "Az a vezető, akinek a szinglikkel való eddigi tapasztalatai jók, míg a családosokkal valók pedig esetleg rosszabbak (például gyerek megbetegedések miatti kiesések), nyilván szívesebben fog felvenni új kollégaként egy egyedülállót. Pedig munkavégzésünk nem a családi állapotunktól függ, hanem a személyiségünktől. Az a munkavállaló, aki szingliként megbízható, jó teherbírású és felelősséget vállaló volt, nagy eséllyel ugyanolyan megbízható lesz, miután találkozott élete szerelmével, családot alapított majd visszatért dolgozni. Sőt, én személy szerint - saját tapasztalatból is tudom) - úgy gondolom, hogy személyiségfejlesztő a szülővé válás, ezáltal jobb lesz az időbeosztásunk, határozottabbak leszünk, és a stressz tűrésünk, valamint az alkalmazkodó képességünk is fejlődik. Az biztos, hogy az az édesanya, aki siet a gyerekéért az óvodába vagy az iskolába, időben fel fog állni. Viszont nem hiszem, hogy ettől hanyagabbul végezné el a feladatát, sőt. Egész napra való motiváció és egyben késztetés is, hogy legyünk fókuszáltak és koncentráljunk a munkára, mert így biztosan végzünk mindennel és nyugodtan mehetünk a gyermekünkért."

Az is egy vezetői hiedelem, hogy az egyedülállókkal jobb dolgozni, mert sokáig bent maradnak és keményen dolgoznak - folytatja Surányi Kinga. Ez nyilván így is van egy olyan fiatal munkavállaló esetében, akinek az életében a fókusz a karrierépítésen van. "Viszont ezt hosszútávon nem tudjuk művelni, mert kiégéshez vezethet. A munkában nem hosszútávfutóknak kell lenni, hanem készen kell állni a rövid sprintekre. Nem gépek vagyunk, így fel kell tudnunk töltődni. A mobil telefonjainkat is tölteni kell, sőt az okos telefonokat, amikkel sok dolgot lehet csinálni, már naponta kell tölteni. Mi is a megváltozott gazdasági környezetben multi-tasking üzemmódban dolgozunk, és ez csak úgy tud működni, ha van időnk feltöltődni és kikapcsolódni" - hangsúlyozza a szakember.

Most akkor ki a jobb?

"A családbarát munkahely nem azt takarja, hogy a gyermekünknek külön játszóház áll rendelkezésre, vagy pelenkázóval kell ellátni a női mellékhelyiséget" - mondja Veérné Ocskay Márta. "Egy munkahely attól családbarát, ha a munkavállaló bemehet a munkaadójához és elmondhatja, hogy ki, mikor, miért beteg, meddig fog tartani, és hogyan lehet a legjobb megoldást találni erre a szituációra. De ez a szinglire is igaz. Elképesztő egyébként, hogy ha ez a lehetőség adott, akkor a gyermekes anyukák, apukák mennyire nyitottak arra, hogy gyors es hatékony megoldást találjanak a felmerült problémára. Az a tapasztalatom, hogy ha egyenesen merünk kérdezni és nem csak engedni, hogy kérdezzenek, akkor mi is sokkal nyugodtabban tudunk dönteni, hogy milyen munkahelyet szeretnénk választani."

Arra a kérdésre, hogy melyik munkaerő jobb, a szingli vagy a gyermekes, egy kis viccel válaszol Márta: "igazából egyik sem jó, hiszen az egyiknek lesz majd gyereke, a másiknak már van. Ezért az egyik főmottóm, hogy én egyéniségeket szeretek közvetíteni, nem munkavállalókat!"

Gáspár Ferenc egyébként nem biztos abban, hogy aki szingliként elmegy hozzájuk dolgozni, az néhány hét vagy hónap után is szinglinek vallja majd magát. "Rengeteg mekis kapcsolat alakul ki a közösségünkön belül. Köszönhető ez a munkahelyi légkörnek, a közös éttermi vagy vállalati programoknak és a közös képzéseknek egyaránt."

Surányi Kinga szerint vezetőként fontos, hogy ne essünk abba a hibába, hogy ne egyenlő bánásmódban részesítsük a munkavállalókat. "Fontos odafigyelni, hogy ne csak egyoldalúan a szingliket terheljük, mert így egy idő után elégedetlenek lesznek, és csökkeni fog az elkötelezettségük, lojalitásuk a szervezet felé. De a legfontosabb, hogy amikor munkaerőt választunk, akkor az elsődleges és fő szempont a betölteni kívánt munkakörnek való megfelelés legyen, és ne az, hogy a jelölt szingli, vagy családos."