Sztrájkok: idehaza a szakszervezetek uralják a terepet

A sztrájk részleges vagy teljes munkabeszüntetés, amelyet a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeik érvényesítésére felhasználhatnak olyan érdekkonfliktusok esetén, amikor már nem látnak más eredményes megoldást. Ez tehát kollektív cselekvési jog, amellyel a munkavállalók közössége és a szakszervezetek egyaránt élhetnek és ennek gyakorlása során a munkáltatót együttműködési kötelezettség terheli.

Hazánkban azt tapasztaljuk, hogy szinte csak a szakszervezetek élnek ezzel a joggal, nem a munkavállalók - hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Potykiewicz Tamás, a Magyar Posta Zrt. humánerőforrás gazdálkodási igazgatója. Érdemes lenne ennek az okain elgondolkodni, már csak azért is, mert a szakember szerint a szakszervezetek nem igazán tudják jól kommunikálni a társadalom felé a sztrájk megszervezésének valódi indokait, ráadásul a legtöbb esetben - a valós munkavállalói célok bemutatása érdekében - sokkal reálisabban és közérthetőbben kellene megfogalmazniuk a követeléseiket.

A hazai sztrájktörvény viszonylag régi keletű, 1989-ben lépett hatályba. Érdekes módon az első tíz évben, a magyar gazdasági és társadalmi szerkezet átalakulásának - a privatizációs folyamatok - időszakában, amikor is rengeteg ember vesztette el a munkáját, a munkavállalói érdekek jelentős csorbulásakor sem voltak tömeges sztrájkok. Az utóbbi időben viszont egyre több sztrájkot szerveznek szinte csak szakszervezeti kezdeményezéssel.

Sztrájk mint politikai eszköz?

Az elmúlt években felerősödtek azok a hangok, hogy egyes szakszervezetek kizárólag politikai indíttatásból szerveznek ilyen sztrájkokat, míg mások ezt kifejezetten cáfolják. Dr. Lőrincz György ügyvéd szerint például teljesen helyénvaló egy minisztériumi rendelet módosítása vagy létrehozása miatt tiltakozni, ha azok gazdasági-szociális érdekeket sértenek, például a munkavállalók juttatásainak megvonását érintik, mint ahogy a közelmúltban volt is erre példa. Hangsúlyozta: nem is szabad korlátozásokat hozni a törvényben emiatt (több szakértő a rendelet célján változtatna az úgynevezett politikai sztrájkok elkerülése végett), hiszen az nemzetközi egyezményekbe is ütközne.

Dr. Lőrincz György bár az alapkérdésekben megfelelőnek tartja a nemzetközi egyezmények alapján megszületett sztrájktörvényt, szerinte az kellőképpen védi a munkavállalók érdekeit, ugyanakkor olyan részletszabályokon, amiket az élet az utóbbi időszakban felvetett, lehetne módosítani. Ilyen például az előzetes tájékoztatás kérdése, ami egyebek között a MÁV-sztrájkok idején vetődött fel. Ugyanakkor azt is szabályozni kellene, hogy a munkáltató milyen eszközökkel élhet, például felvehet-e a sztrájk ideje alatt új embereket. Bár az ügyvéd szerint ez levezethető a törvényből, mégsem árt ezt pontosítani.

Mint ahogy a szakszervetek többsége, a Liga sem ért egyet a törvény módosításának szándékával. Az elmúlt egy évben vált divatossá a sztrájktörvény megváltoztatásának szükségességéről beszélni, csakhogy korlátozó értelemben - mondta Gaskó István a HR Portálnak. Úgy gondolja, nem szerencsés, hogy amikor a munkavállalók a rendszerváltozás során kivívott demokratikus eszközzel élnek gazdasági és szociális érdekeik védelmében, akkor arra az a politikai válasz érkezik, hogy változtassunk a törvényen, korlátozzuk a jogokat. Ehelyett inkább érdemben kellene tárgyalni és megegyezni - vélte.

Bár a szakszervezetek hatékonyságát illetően sokan adnak kételyeiknek hangot, az elnök szerint országos szinten számtalan sikert könyvelhetnek el az érdekvédők, amelyeknek egy részéről a nagy nyilvánosság nem is mindig értesül. Ugyanakkor - habár vannak sikertörténetek - helyi szinten legtöbbször a munkáltatók szakszervezet-ellenisége teszi lehetetlenné az eredmények megszületését - közölte Gaskó István. Pedig példák sora mutatja, hogy a jó munkaügyi kapcsolatok hosszú távon a munkáltató érdekeit szolgálják.

Kérdésünkre válaszolva elmondta: azzal, hogy a sztrájkot nem szabad politikai eszköznek használni, azzal a Liga Szakszervezetek is teljes mértékben egyetért, és nem is támogatnak ilyen kezdeményezést, hiszen a cél mindig a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek védelme. Csakhogy vannak olyan törvények, rendeletek, amelyek közvetlenül a munkavállalók említett érdekeit sértik - fejtette ki. Természetesen a sztrájktörvény is ismeri ezt az esetet, és úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a munkáltató helyett a kormány a tárgyalófél.

Érdemes jó kapcsolatot ápolni a szakszervezetekkel

Éppen a rendezett munkaügyi kapcsolatok fontossága miatt van jó viszonyban a szakszervezetekkel a Magyar Posta Zrt., amely nemcsak a két reprezentatív szakszervezettel, hanem a postán belül működő valamennyi érdekképviselettel jó és korrekt együttműködést tart fenn. Ez számukra kiemelt jelentőségű, mert a munkabéke tartós fenntartása mind a munkáltatónak, mind a munkavállalói képviseletnek elemi érdeke. Alapszabály a postánál, hogy az érdekvédelmi munka során felmerülő konfliktusok csak a tárgyalóasztal mellett, mind a két fél közös akaratával oldhatók meg.

A Magyar Posta igazgatója a munkáltatók többségéhez hasonlóan úgy véli, hogy több ponton is módosítani kellene a törvényt: tisztázatlanok a jogellenesség kritériumai, nem szabályozott például a kötelező egyeztetés lebonyolításának rendszere, illetve az elégséges szolgáltatásra vonatkozó megállapodások ügyében sincs egyértelmű eligazítás. Ha ez utóbbiakban nem sikerül megegyezni a feleknek, akkor azok elmaradása miatt nem válik jogellenessé a sztrájk, azonban egyes közösségi szolgáltatások szüneteltetése (pl. közlekedés, szállítás stb.) nem a sztrájk tényleges okára irányítja a figyelmet, hanem olyan társadalmi rétegeket állíthat szembe a sztrájkolókkal, akikben inkább a sztrájk melletti szolidaritást kellene kialakítani. Ez okozta a közelmúltban a MÁV-sztrájk ideje alatt a fennakadásokat is. (A Vasúti Dolgozók Szakszervezetének Szövetsége egyébként a közeljövőben ismét sztrájkra készül, most éppen a kormány átalakító terve miatt.)

Külföldi példák

Az elégséges szolgáltatás nyújtására egyes európai országokban van példa, ilyen Olaszország, ahol részletesen szabályozzák ezt a kérdést - közölte Dr. Lőrincz György. Ugyanakkor érdemes kihangsúlyozni, hogy ezt nem a sztrájktörvény tartalmazza, hanem egyéb rendelkezések. Mint mondta, nálunk is létre lehetne hozni egy vasúti törvényt, amelynek keretében meghatározzák azt a minimumszolgáltatást, amit ilyen esetben kötelező lenne nyújtani.

Cipruson is meg kell állapodni az elégséges szolgáltatásokról: ennek híján egy szakminisztériumi bizottság dönt a kérdésben. Írországban is felmerült a szabályozás kérdése, ott azonban ezt elvetették, mert nem akartak túl sok korlátot beleépíteni a rendszerbe.

Az unió több országában még annyira sem szabályozzák a sztrájkjogot, mint nálunk, egyes helyeken nem is létezik ilyen törvény. A részletes szabályozás helyett a bírói ítélkezés gyakorlatára lehetne hagyatkozni, hiszen az egyes esetek sajátosságaira egy törvényben nem is feltétlenül lehet választ adni. A módosítást kivitelezni azért sem egyszerű, mert egy kétharmados törvényről van szó.

Az Európai Bíróság is vizsgálja a kontinensen érvényben lévő sztrájkjogot, mégpedig azért, hogy az olcsón foglalkoztatott munkaerővel szemben felléphetnek-e a szakszervezetek. A kérdés azért érdekes, mert igenlő válasz esetén megállíthatják a keleti munkaerőt. Ha viszont minden marad a régiben, akkor a vállalatok a külföldi munkaerő alkalmazásával esetleg ki is bújhatnak a kötelezettségeik alól, mondván, hogy a külhonból jött munkavállalóra legfeljebb az ottani kollektív szerződés vonatkozhat.

A sztrájk jogossága és fajtái

Magyarországon a sztrájkkal kapcsolatos előírásokat és kötelezettségeket az 1989. évi VII. törvény szabályozza (1. számú melléklet). Jogszerű a sztrájk, ha a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek a biztosítására irányul (1. §), továbbá amennyiben megfelel a sztrájktörvény 2. §-ában foglaltaknak. Ez utóbbi rendelkezés értelmében sztrájk akkor kezdeményezhető, ha a jogvitának nem minősülő, munkaviszonnyal összefüggő vitában az érintett felek között megindított egyeztető eljárás hét napon belül nem vezet eredményre, vagy az egyeztető eljárás (a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt) nem jött létre.

Többféle sztrájkot különböztetünk meg: figyelmeztető sztrájk egy alkalommal tartható a hét napos egyeztetési eljárás alatt. Ennek időtartama azonban a két órát nem haladhatja meg. Ez alkalmas arra, hogy a tárgyalások időszaka alatt a munkavállalók nyomatékot adhatnak követeléseiknek, azaz demonstrálják elszántságukat, ez adja "figyelmeztető jellegét" a megmozdulásnak. Továbbá ez jelzés a munkáltató felé, hogy a munkavállalók egységesek az adott követelések tekintetében. A kétórás időtartam pedig általában még nem okoz aránytalanul nagymértékű gazdasági károkat.

Szolidaritási sztrájkot csak a szakszervezet kezdeményezhet, ez a jog a munkavállalók közösségét nem illeti meg. Ilyen sztrájkról van szó abban az esetben, ha az országos szövetség (MSZOSZ), vagy azt egy szakszervezet szövetségi szinten kezdeményezett, vagy a szövetségekhez tartozó munkahelyi szakszervezeti testület által meghirdetett sztrájk segítésére, támogatására irányul.

A szakszervezeti sztrájk az a sztrájk, amelyet a szakszervezet szervez és készít elő. A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk pedig olyan esemény, amikor a munkavállalók közössége kezdeményez sztrájkot. Ilyen esetekben a szakszervezetek, illetve azok testületeinek csatlakozása akkor helyeselhető, ha a sztrájk céljában egyetértés van, továbbá ha a sztrájkkezdeményezéshez szükséges jogszabályi és egyéb feltételek fennállnak.

Általános sztrájkról beszélünk a teljes munkabeszüntetés, illetve egy adott ágazatra vagy az egész nemzetgazdaságra kiterjedő munkabeszüntetés esetén, amely általában hosszabb két óránál, sőt elérheti a több munkanapot is.