Végtelen stresszben élünk - hogyan próbáljuk oldani a megfelelés kényszerét?

Jelenlegi élethelyzetünkben az agyunk szinte folyamatosan problémamegoldó módban illetve  „túlélő” üzemmódban működik. Az állandó készenlét pedig fárasztó. Dr. Márky Ádám az ősember kardfogú tigrissel való találkozását hozta fel példának, amikor az agynak túlélő fokozatba kellett kapcsolnia, hiszen ezt a találkozást az illető vagy túlélte, mert el tudott menekülni vagy megharcolt a ragadozóval, amit túlélt vagy sem, de a stressznek mindenesetre volt eleje és vége. 

Jelenleg azonban úgy éljük az életünket, mintha állandóan veszélyhelyzetben lennénk. Minden gondolkodó lényben feszültséget kelt az információhiány, a bizonytalanság és a kontrollvesztés. Ma a legtöbb történést nem megéljük, hanem már a következő lépésen gondolkodunk, a következő rosszra számítunk egy vihar előtti csendben. Emiatt folyamatos a stressz, ami biológiailag és pszichológiailag egyaránt kimerítő. 

Az ember az egyetlen lény, amely képes a valóságon kívül kommunikálni, vagyis történetet mesélni, kitalálni. Emiatt a képességünk miatt tudunk egymással globálisan együttműködni, ezeken a történeteken alapul a civilizáció, így vagyunk képesek a jövőbe tekintve fejlődni és fejleszteni. Ugyanez az oka azonban annak is, hogy általában negatív eseményeket képzelünk el a jövőre nézve, ugyanis az optimizmus evolúciós szempontból nem értelmezhető működés, mondta a szakember. Ugyanis az élt nagyobb eséllyel túl, az adta tovább a genetikai állományát, aki felkészült a negatív következményekre. Ezért látunk bele semleges helyzetekbe is gyakran rossz dolgokat. Emiatt a stressz állandó, és egy idő után az ember nem csak lelkileg, hanem fizikailag is rosszul kezdi érezni magát.

A magatartásunkat ugyanis nem a valóság, hanem a történetek határozzák meg, mondta Dr. Márky Ádám. Vagyis az a kép, amit kialakítunk a világról, mesélünk egymásnak, magunknak, hiszen a valósággal egyre kevésbé találkozunk. Készpénznek vesszük, amit gondolunk. Ráadásul állandóan összehasonlítunk: nem ott tartok, ahol kellene, nem vagyok elég jó szülő, nem vagyok elég vékony, stb., megítéljük magunkat, aminek következtében az életminőségünk jelentősen romlik. A rossz érzéseket pedig adott esetben csokoládéval, cigarettával, alkohollal próbáljuk feledtetni, enyhíteni. Míg korábban azon törzs normáinak kellett megfelelni, aminek az ember a tagja volt, addig ma számos közösséghez tartozunk egyszerre, amelyeknek az elvárásai ráadásul gyakran szembe mennek egymással. Ilyenek például a család és a munkahely igényei. Így bármilyen döntést hozunk, az lelkiismeretfurdalást okoz, nem tudunk minden normának egyszerre megfelelni. Otthon is lenni eleget a gyerekünkkel, meg 100%-ban teljesíteni a munkahelyen is. 

A 21. században nincs olyan döntés, amely ne járna konfliktussal, kellemetlen érzéssel. Ez a nehéz érzés a döntés ára. Viszont úgy éljük meg, hogy ez „nem normális”, hiszen az a kép, történet él bennünk (nem utolsó sorban a közösségi média miatt), hogy körülöttünk mindenki boldog és sikeres, akkor biztosan velünk van a baj, ha nekünk nem sikerül így élni. Vajon mi a baj velünk? Mi a probléma? A problémamegoldó agyunk azt mondja, oldjuk meg, hiszen így működünk, ha egy külső feladattal szembesülünk, a belső világunkban azonban ez nem így működik. A gondolatokat nem lehet törölni, azért nem működnek az olyan közhelyes mondatok, hogy engedd el, ne gondolj rá, ne stresszelj…

Hiszen, ha valamire nem akarunk gondolni, az még erősebben hat ránk. A szakértő szerint az a gond, hogy összeolvadunk a gondolatainkkal, azonosulunk velük. Így az segíthet, ha egy megpróbálunk egy kicsit eltávolodni tőlük, perspektívát váltani, megfigyelni, hogy mi is zajlik bennünk. Dr. Márky Ádám azt javasolja,éljük meg az adott pillanatot, fogadjuk el a döntést, amit hoztunk annak az árával együtt. Fontos tisztázni, hogy számunkra mi az érték, hogy tudjunk értékalapú döntéseket hozni, és azokat pozitívan megélni: hogy meg tudtam valósítani, tettem érte, hogy ezek szerint éljek. 

Nyitóképen Dr. Márky Ádám (forrás: recruiTECH)