Felnőttek jellemző vonásai a tanulásban és a munkában - na de ki felnőtt?

Nagykorúság és a felnőtt

A felnőtt életkor alapján történő meghatározása jelenti az egyik megközelítési módot, amikor két fogalmat kell külön értelmeznünk, a nagykorúságot és a felnőttséget. Ez a két fogalom az életkori szintek alapján törekszik a személyiség „érték szintjét” megközelíteni, megfogalmazni. Durkó Mátyás szerint „A nagykorúság biológia és állampolgári szempontú megjelölés, míg a felnőttség társadalmi tartalmat, szinte életkortól független társadalmi érettséget jelez…sosem valami eleve adott mennyiségi átlagkategória, hanem minőségi kategória”, Ezt a nézetet támasztja alá Karácsony Sándor lényegesen korábban megfogalmazott álláspontja is.

A felnőttség/felnőttképzés kérdésével Karácsony Sándor is foglalkozott hazánkban tudományos megközelítéssel, akinek álláspontja szerint „nem minden nagykorú embertársam felnőtt egyben… Felnőttnek lenni minőségi változás, ugrásszerű fejlődés következménye…a minőségi ember felnőtt ember.” Tehát Karácsony Sándor nézete szerint a felnőttség a személyiség fejlődésének egy minőségileg magasabb szintjét jelenti, vagyis a testi fejlettség mellett a pszichikus ’érettség’ is jellemző tényező e minőség tartalmát illetően.

Az az ember felnőtt Durkó Mátyás szerint, „aki a biológiai érettségen, politikai, jogi nagykorúságon túlmenően ismereteiben, személyi tulajdonságaiban eljutott a társadalmi és pszichikus szempontú felnőttség szintjéig, amit – legfőbb tartalmában – nála a felnőttkori sajátosságok megléte jelez.” Majd ugyanő azt mondja: „A nagykorúság biológiai és állampolgári szempontú megjelölés, míg a felnőttség társadalmi tartalmat, szinte életkortól független társadalmi-szellemi „értettséget jelez”…”sosem valami eleve adott mennyiségi átlag kategória, hanem minőségi kategória.”

Az előbbi vélemények, valamint további felnőttekkel foglalkozó szakemberek (Dinnyés János, G. W. Allport, Franz Pöggeler és még többek) véleményének átgondolását követően ’határoztuk meg’ a felnőtt fogalmát, így álláspontunk szerint

A felnőtt megfelelő fizikai és pszichikai fejlettséggel rendelkező egyén, aki

tudatosan végzi tevékenységét, látja el munkáját;

értékszinten tagja környezete kisebb - nagyobb közösségének (család, munkahelyi, lakóhelyi stb.);

képes az önértékelésre és

társadalmi kölcsönhatás alapján fejleszti tudását, gazdagítja személyiségét.

A felnőttet jellemző tényezők

A felnőttek tanuláshoz , munkához való viszonyát rá jellemző tulajdonságok határozzák meg, az eredmények képzés, a hatékony vezetés csak akkor biztosítható, ha ezeket a tényezőket adott személyre vonatkozóan megismerjük és erre építve irányítjuk tevékenységét. Az oktató, a vezető csak akkor számíthat eredményre ha minden vele kapcsolatban lévőről hiteles „képpel” rendelkezik. Tekintsük át a leglényegesebb jegyeket.

A felnőtt önálló személyiség

A felnőtt sajátja az önálló gondolkodás, képes önmaga irányítására, fejlesztésére. Ez feltételezi a reális önismeretet, s erre alapozva a felnőtt ismeri értékeit, tisztában van hiányosságaival is, hisz ez a továbblépés, a fejlődés feltétele.

A felnőtt önirányító célja, hogy fenn tudja tartani, meg tudja erősíteni pozícióját, szakmai helyzetét, ezért képes megújítani önmagát, általános és szakmai műveltségét. A felnőttet jellemző tényezőket tekintve egyértelmű, hogy a vezető iráníyító szerepének fokozatosan csökkennie kell és az önállóságnak kell minél nagyobb teret adni. A tevékenységet úgy vezetni, hogy közvetett /indirekt/ irányítást érvényesítünk, ami az önállóság kibontakozásához vezet.

A felnőtt céltudatos és érdekei által motivált

A felnőtt gondolkodó, céltudatos személyiség, tudatosan irányítja életét, tevékenységét, ehhez azonban fontos, hogy ismerje önmagát, tisztában legyen lehetőségeivel, képességeivel és ezek határaival, amit össze tud vetni a mindennapok realitásával. Fontos szerepe van a mit, miért szükséges megismerni, milyen cél érdekében, mert ez egyben aktivitásra is készteti. A felnőtt mérlegel, keresi a továbblépés lehetőségét, az motiválja, hogy miként tudja személyes irányultságát, érdekét érvényesíteni. Az estek jelentős részében az érdek dominánssá válik és motiválja cselekvést. E téren számításba kell venni, hogy az egyéni érdek és a közvetlen vagy közvetett csoport érdekei ne kerüljenek szembe egymással, mert ebben az esetben a motiválás helyett a kioltás valósul meg.

A döntés napi gyakorlat a felnőttnél

A mindennapi élet természetes velejárója a döntés. Naponta kell válaszolnunk alapvető kérdésekre: Mit vállalhatok? Merre menjek? Hogyan tovább? Mit tegyek?, vagyis a tevékenység elengedhetetlen eleme a döntés. Bármennyire is vonakodunk a döntéstő – kicsit tartunk tőle, a vele járó felelősségtől -, mégis alapvető tevékenységünk során. A döntés mindig felelősséggel jár, hisz nincs mindig birtokunkban az összes feltétel. (A döntés a lehetőségek közül egy elsőbbségének biztosítása.) A döntésnél mindig kérdés, hogy prognosztizálhatjuk-e minden következményét, ezért nagy a felelősségünk minden esetben. Sokan törekszenek a döntést másokra áthárítani, ugyanis annak következménye gyakran adott időpontban nem látható be. A felnőtt azonban kész a felelősség vállalására is, mert ezzel juthat előbbre törekvési realizálásában. A döntés nem csak felelősség, hanem példamutatás is mások számára.

A döntés választás, amelynek keretében az egyik alternatíva elsőbbséget kap a többivel szemben.

A döntést mindig meghatározza az informáltság szintje, a helyzetismeret, a biztonsági szint. Ezért beszélünk

a bizonyosság helyzetében meghozott döntésről, amikor teljesen ismerettel, az összefüggések minden vonatkozását, következményét ismerve történik a döntés;

a kockázat helyzetében hozott döntésről, amikor a mérlegelendő tényezők közül egyet nem ismerünk, de „objektív” valószínűséggel kikövetkeztethető az ismeretlen körülmény;

a bizonytalanság helyzetében hozott döntésről, amidőn a mérlegelendő tényezők egyikét sem ismerjük, vagy nagyon hiányos az információnk és a következmények, a döntés nyomán létre-jövő „eredmény” objektivitása nem biztosítható. Ez a kényszer helyzetében hozott döntés.

A felnőtt élettapasztalattal rendelkezik

A felnőtt ismeretinek egy jelentős részét tapasztalat útján szerezte, illetve az újabb ismereteket a már megszerzett gyakorlathoz illesztve törekszik alkalmazni. Az élettapasztalat meghatározó a döntésben, cselekvésben egyaránt, ami megfelelő eredményeket hozott A képzésben a feldolgozandó ismereteket mindig az elmélet és annak gyakorlati alkalmazása kapcsolatában adjuk át. A felnőttképzés esetében a koncentráció fontos elme az is, hogy a hallgatók mindennapos gyakorlatban szerzett ismereteit, tapasztalatait is figyelembe vesszük. Ez biztosítja az elmélet és a napi munka kapcsolatát. A felnőttképzésben a hallgatóink korábban megszerzett ismereteire, tapasztalatira építés elengedhetetlen eleme a koncentráció (andragógiai alapelv) elvének érvényesülésében.

Az élettapasztalat segítheti a felnőtt döntéseit is, hiszen maga élte át, erre alapozva tudja, hogy mi a helyes, mi a helytelen. Az élettapasztalat befolyásolja a meggyőzésre irányuló törekvéseket is, ugyanis válaszolni képes arra, hogy kinek áll érdekében a cselekvés, kinek az érdekét szolgálja a törekvés.

A felnőttképzésben, amit a „tanuló” magával hoz a szakmai, a társadalmi életéből, arra a képzés tervezőjének és az oktatóknak építeni kell. A hallgatókat aktivizáló tényező a képzési folyamatban, ha bemutathatják, feltárhatják a tapasztalataikat. A feldolgozandó ismereteket mindig az elmélet és annak gyakorlati alkalmazása kapcsolatában adjuk át. A felnőttoktatás, felnőttképzés esetében a koncentráció fontos elme az is, hogy a hallgatók mindennapos gyakorlatban szerzett ismereteit, tapasztalatait is figyelembe vesszük.

A felnőtt képes munkájában és a tanulásban magas szintű erőkifejtésre

A munkát a felnőtt személyiségjegyeinek kialakulásában a legjelentősebb tényezőnek tartja Durkó Mátyás, szerinte a felnőtté válás meghatározó eleme a munka. A tudomány és technika rohamos fejlődése szükségessé teszi, hogy a felnőtt folyamatosan képezze magát, csak így képes megfelelni a fokozódó követelményeknek, amihez optimális erőkifejtésre van szükség. A magasabb produktivitás, termelékenység természetes elvárás a felnőttel szemben, amelynek alapvető szükséglete a növekvő intenzitású munkavégzés. A felnőtt életének egyik öröm forrása az egyre eredményesebb tevékenység, ami életcélja megvalósításának feltételét jelenti. Az itt megfogalmazottak feltételezik, hogy az egyén felkészültségének megfelelő munkával rendelkezzék. A „kényszerpályán” való tevékenység fékező erőként hat, ami az érintettől nem vár el magasabb fokú erőkifejtést, bár feltételezhető, hogy az ilyen típusú munka többlet energiát visz el, de ehhez mért eredmény nem jelentkezik.

A felnőtt határozott cél érdekében képes kiemelkedő erőkifejtésre, amelynek feltételei az egyénre jellemző energiatartalékokban találhatóak. Egyes szakmai közlemények arról szólnak, hogy a felnőtt jelentős biológiai, fiziológiai energiafelesleggel rendelkezik, amely biztosítja a munkán kívüli – sport, hobbi stb. – tevékenység feltételét, ez képezi forrását a munkához indokolt magasabb erőkifejtésnek is.

A felnőtt jellemzője az önállóság

A felnőtt önállónak, függetlennek érzi magát, vagyis képes önmaga irányítására és fejlesztésére. Képes az adott közösségben a helyét meghatározni reális önértékelése alapján, vagyis képes értékeinek és hiányosságainak felismerésére egyaránt. Ez az önállóság határozza meg, hogy milyen hatások befogadására „hajlandó”, mennyire befolyásolható. Meg kell jegyeznünk, hogy a pozitív hatások befogadása fontos tényező, ezzel az adott személyiség rejtett jegyeinek mozgósítása lehetséges.

A felnőtt kialakult világszemlélettel rendelkezik

Hosszú évek során alakul, formálódik az ember világszemlélete, amely során a világról alkotott nézete viszonylag megszilárdul, stabilizálódik. A felnőtt meggyőződése azonban alakul, változik a megszerzett újabb ismeretek, tapasztalatok eredményeként, amelynek a korábban elsajátított nézetrendszer képezi az alapját. Az egyénnek élete során a kialakult meggyőződése szélesedik, színesedik, de ügyelnie kell arra, hogy az őt ért újabb hatások ne okozzanak töréseket, amelyek negatív hatással lehetnek személyiségére, s elbizonytalanodáshoz vezetnek.

Másokról való gondoskodás

Alapvető tulajdonság, magatartásmód a másokról való gondoskodás, amely kiemelten a családra, a gyermekeinkre és a felmenőkre terjed ki. A felnőtt számára kiemelkedő motivációs tényező egyben felelősség az utódokkal való törődés, a fejlődés, a kibontakozás segítése. A gyermek- és ifjúkorban lévőkről az előző generáció gondoskodik, majd felnőtté válva ennek viszonzása természetes része, folytatása az életnek. Az is a felnőttek sajátjaként említhető, hogy foglalkoztatja az elhagyott gyermekek, a hajléktalanok sorsával való törődés, helyzetük enyhítésére való törekvés. Kimondhatjuk, hogy a másokkal való törődés a felnőtteket motiválja.

A közügyek iránti érdeklődés

Közösségben élünk és az egymásra utaltság a társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjaiban jellemző tényező. A felnőttben tapasztalatai nyomán tudatosul az a kötelessége, hogy vállaljon részt a közügyekből, vállaljon aktív közreműködést szűkebb vagy tágabb közösségének ügyeiben, azok intézésében. Ebben a vonatkozásban kell említeni, hogy a tájékozottság, a problémák ismerete, valamint az élettapasztalat mellett feltétel a szakmai és a közösségi tartalmat hordozó önművelés, esetleg képzésbe, továbbképzésbe való bekapcsolódás.

Az andragógia-felnőttképzéstan kérdéseivel foglalkozva szükségesnek láttuk első megközelítésben megfogalmazni a felnőtt fogalmát és azokat jellemzőket, amelyek a képzésben és a munkában egyaránt jellemzik, motiválják.

Dr. Poór Ferenc

Források:
Dinnyés János: Felnőttképzés, Gödöllő, 1993.
Durkó Mátyás: A felnőttkor sajátosságai, Debrecen 1971.
Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya, Budapest 2005.