A gamifikáció, mint a munkaerő-megtartás eszköze

„Nemcsak munkavállalóként hasznos a lifelong learning koncepciójának követése, hanem munkaadóként is elengedhetetlenné vált ennek ösztönzése az elmúlt időszakban. A kollégák megtartása érdekében, a vonzó munkakörnyezet, a rugalmas munkaidő, a home office  mellett a cégen belüli fejlődés lehetősége és a képzéseken, tréningeken való részvétel fontos szempont a munkavállalók szerint. Ahol ezek a felételek teljesülnek, jobban ragaszkodnak a vállalathoz a munkatársak és kisebb eséllyel váltanak önmagában a magasabb összegű bérért munkahelyet. Mindezt nemcsak a kutatások támasztják alá, hanem a HR vezetők  is erről számolnak be tárgyalásaink során, méghozzá az újat, az érdekeset keresik” – számolt be tapasztatáról Pintér Tamás  az  AGORA Intézet ügyvezető igazgatója. Nem könnyű a HR szakma helyzete, hiszen egyrészről pontosan tudják, hogy fontos a fejlesztésre pénzt fordítani, de nemcsak a forráshiány gördít akadályt a tréningek megvalósítása elé, hanem épp a kevés munkaerő miatt egyre nehezebben szervezhető a kollégák kivétele a munkavégzésből.   

- Hogyan lehet megfelelni ezeknek az elvárásoknak, hogy válhat a tréning a megtartás eszközévé?

Pintér Tamás: A felgyorsult világ a képzési piacon is érzékelhető. A megrendelők egyre inkább igénylik, hogy minél rövidebb időre vegyük ki a munkavállalót a munkából. A HR-esek szeretnék a lehető legidőhatékonyabb megoldást megtalálni: magas szakmai színvonalon jó időbeosztással képezni a munkavállalókat, mindezt költséghatékonyan. A megváltozott piaci körülmények miatt – háború, energiaválság, infláció – a HR büdzsét sok helyen meg fogják húzni, így aki tud és akar továbbra is képzésre költeni, annak komoly versenyelőnye, válogatási lehetősége lesz a piacon. Úgy gondolom, a szakmai képzések kerülnek majd előtérbe, illetve az olyan kompetenciafejlesztések, amelyek rövidek (például fél vagy 4xfél naposak), illetve az online térben zajlanak. A személyes jelenlétet igénylő több napos készségfejlesztések, tréningek igazi luxussá váltak. A szakma és a piac is keresi az egészséges egyensúlyt abban, hogy milyen képzést lehet megoldani online, és mikor elengedhetetlen a személyes találkozás.

Készségfejlesztés játékosan

- Azért a viselkedés változtatásához, bizonyos készségek tartós fejlesztéséhez ritkán elég néhány óra vagy akár fél nap.  Hogyan lehet összehangolni a „sürgető” piaci igényeket és a valódi eredményeket?

Pintér Tamás: Ha bezárkózunk több napra egy klasszikus tréningen, ahol egy-egy témára vagy készségre fókuszálunk, annak a nyilvánvaló előnyei mellett van hátránya is. Előnye, hogy egy ilyen intenzív tréning nagyobb elmélyülésre ad lehetőséget, aktuális hatást okoz, az azonnali visszacsatolás azonban általában hiányzik. Ellenbena rövidebb, akár 15 perces, folyamatos képzési etapok kontinuitása, ha egy témára rendszeresen visszatérünk, a mindennapi történéseket is beleszőve a fejlesztésbe, hatékonyabbá tud válni. Ráadásul a felgyorsult világban az embert rengetegféle inger éri, így az egy fontos kérdés, hogy ezeket mennyire tudjuk szűrni. A fókuszált, elvonulós tréningekben az a jó, hogy csak az itt és mosttal foglalkozunk, az online készségfejlesztés pedig kiszolgálja a rohanó 21. századot. Ebben az esetben negyedóráig kell fókuszáltan figyelni valamire, és a többi idő megmarad a munkára, illetve az egyéb feladatok ellátására. A Covid sok olyan megoldást hozott, amiről korábban nem gondoltuk, hogy így is lehet. Két és fél, három éve még nem igazán volt kultúrája például annak, hogy online oldjunk meg feladatokat. A tréningeken a teszteket a helyszínen töltettük ki, miközben értékes percek teltek el. Most a résztvevő úgy érkezik a tréningre, hogy már online kitöltötte az adott témába vágó tesztet, így nekünk a képzésen csak arra kell fókuszálni - a meglévő információk birtokában -, amit fejlesztenünk kell.

- Az emlegetett sok inger, rövid idő, a figyelem fenntartása miatt más módszerekre, eszközökre van szükség a felgyorsult világban. Olyasmire, ami érdekes, izgalmas. Ebben segíthet a játékosítás?

Pintér Tamás: A figyelmet nagyon könnyű lekötni, erre számos pszichológiailag megalapozott, remekül bevált gyakorlat létezik. Ezt használják ki a reklámok, a közösségi média és persze az online játékok. Ma már – különösen a fiatalabb korosztályban – szinte nincs olyan, aki ne játszott volna valamilyen játékkal az okoseszközén. Ennek a mintájára kell olyan fejlesztési eszközt létrehozni, ami a „játékost” minduntalan visszahívja, viszont az idejét, energiáit okosan és célirányosan használja.

A gamifikáció (játékosítás -  a szerk.) arról szól, hogy folyamatosan visszatérjen a résztvevő és egy olyan világba kerüljön, amivel könnyen tud azonosulni, mégis szerepet játszhat. Ráadásul folyamatos visszajelzést is kap, mindegy milyen formában – tallérokat gyűjt vagy pontokat –, amivel szüntelenül fejleszti a virtuális karakterét. Ennek már megvan a kultúrája, hiszen ebben a világban élünk, ezért a szakmának is kötelessége, hogy ezt az erőforrást a cél érdekében képes legyen felhasználni. A legfontosabb különbség a gamifikáció és az élő tréning között, hogy a játékosítás arra ösztönzi az embert, hogy a fejlesztés szokássá váljon. Jutalmaz a szoftver, ha visszatérek hozzá. Vagyis addiktív, és itt már a cél dönti el, hogy a kialakult szokást jóra használjuk. A gamifikáció alapvető pszichológiai eszközökre épít, ezért azoknál is működik, akik nem ebbe a világba nőttek bele, vagy nem játszottak korábban. Akinek hiányzott az életéből a számítógépes játékok világa, és egy munkahelyi fejlesztésen belecsöppen egy gamifikált készségfejlesztésbe, a pszichológiai megalapozottság miatt éppúgy bevonódik, és akár egy jó értelemben vett versengés is kialakulhat a kollégák között.

Pintér Tamás is előadást tart az október 3-i Tréning Kerekasztal Konferencián, ahol bemutatja gamifikációra épülő készségfejlesztő programjukat.