HajRá VASAS: nagy pénz, kis foci, avagy tanulságok HR-eseknek is

Amikor szűk egy évvel ezelőtt, miután a nagy múltú – hatszoros magyar bajnok, négyszeres magyar kupagyőztes, a magyar élvonalbeli eredményességi örökranglistáján ötödik helyezett – Vasas labdarúgócsapata visszajutott az NB I-be, a stabil bennmaradást tűzték ki (teljesítmény)célul. Nem véletlenül, hiszen az első osztályban való szereplés nemcsak presztízsnövekedést jelent egy focista számára, hanem gazdasági vonatkozásban is „megéri” az őket foglalkoztató gazdasági társaságnak. A Vasas esetében konkrétan: az első ligába történő sikeres visszajutásukat követően jelentősen emelkedtek például a szponzorációból, a jegy- és bérletértékesítésből, sőt a TAO-ból származó bevételek is, így az előző szezonbeli 1,03 milliárd forint után az ideiben 1,85 milliárd forint folyt be a kasszába, amely több mint 81%-os növekedést jelentett – derül ki a csapat mögött álló gazdasági társaság éves beszámolójának kiegészítő mellékletéből.

Igen ám, de a kiadások is nőttek! Nem is kicsit, olyannyira, hogy a bevételek és a ráfordítások eredőjeként már üzemi szinten is igen masszív, 1,05 milliárd forint mínuszt sikerült összehozni a gárdának, amely a pénzügyi műveleteken elért negatív eredmény és az adófizetési kötelezettség miatt végül 1,12 milliárd forintos veszteségbe taszította a neves klub üzemeltetőjét: az anyagi jellegű költségek gyakorlatilag megduplázódtak és meghaladták az 1 milliárd forintot, a személyi jellegű ráfordítások 1,12 milliárdról 1,9 milliárdra emelkedtek. Ez utóbbi hátterében pedig jórészt a játékosok bérköltségnövekedése áll, amely 878 millió forintról 1,55 milliárdra ugrott, vagyis – lefordítva mindezt a munkavilágának nyelvére – jócskán nőttek a Vasas játékosok fizetései (bár létszámadatok híján, az egy főre jutó bruttó focistabérek kívülállók számára nem állnak rendelkezésre…), de úgy tűnik csak hozomra, ugyanis miután 2023. május 13-án a Vasas 1:1-es döntetlent játszott a Zalaegerszeggel, elvesztette az elsőosztályban történő következő szezonbéli folytatás matematikai esélyét is, így a következő idényben újra a másodosztályban kénytelenek szerepelni (ha akarják, vagy tudják egyáltalán ezt megtenni, persze), vagyis az idei kitűzött (teljesítmény)célt nem sikerül elérni.

Fájó, hogy a Vasas mellett egy másik patinás klub, a magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán harmadik Budapest Honvéd, miután az utolsó fordulóban, 2023. május 27-én 2:1-re kikapott a Puskás Akadémiától, is búcsúzik a magyar első ligától. A klub ügyvezetőjének nyilatkozata szerint: "nagyon csalódottak vagyunk a kiesés miatt, nem ezt érdemelték a szurkolóink és a klubnál dolgozó kollégáink, de a tulajdonosok is azt szeretnék, hogy erős és stabil Honvédot építsenek és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megteremtsék ehhez a szükséges feltételeket. Biztos, hogy csökkenteni kell a kiadásokat és a költségcsökkentés jelentős részben érinti majd a játékosbéreket.”

Hm, hm, mit üzen mindez a HR-nek? Természetesen nem azt, hogy azzal motiváljuk kollegáinkat, munkatársainkat, hogy a cafeteria kereteiket adómentesen sport- illetve futballrendezvények látogatására fordítsák, ahol nagypénzű futballistákat kisfocizni láthatnak, hanem inkább arra, hogy bár hiába van forrás béremelésekre, ha az nincs humán szakmailag alátámasztottan jól felhasználva, akkor a bérfejlesztés könnyedén eredménytelen, ablakon kidobott pénzé válhat.

Talán ott érdemes az alapozást kezdeni, nemcsak a Vasasnál (vagy a Honvédnál), hanem a magyar foglalkoztatók döntő többségénél – e tekintetben kiemelten kezelve a magyar kkv szektort és az állami-, illetve közszférát is –, hogy

- akár sportklubot üzemeltető, akár bármely más gazdasági tevékenységet végző, vagy közfeladatot ellátó szervezetnél sportolóként, munkavállalóként, közalkalmazottként, vezetőként megszerezhető jövedelem három nagy kompenzációs tagból áll össze (amelyek egymáshoz viszonyított aránya persze, nagyon is eltérő lehet, szektorról szektorra, cégről cégre, vagy akár munkakörről munkakörre nézve):

1. a juttatások (sok esetben cafeteria-menüben tálalva azokat) gyakorlatilag alanyi jogon járnak megköttetett (munka)szerződés esetén, többé-kevésbé függetlenül a betöltött pozíciótól, vagy annak anyagi tartalmától;

2. az alapbér az adott munkakör hozzáadott, és a piaci értékét tükrözi, amelyet elősorban a munkakör betöltőjével szemben támasztott elvárások (végzettség, tapasztalat, kompetenciák (tehetség), készségek, képességek, adottságok), valamint az elvégzendő feladatok komplexitása, felelősségi és hatáskörének nagysága, és nem utolsó sorban a munkaerő-piaci versenyben elfoglalt helyzete határoz meg;

3. a mutatott játéktól, izé, teljesítménytől függő mozgóbér (bónusz, prémium, TÉR-elismerés, jutalék, jutalom, differenciált 13. havi fizetés, stb.) pedig, az adott munkakörben mutatott munkavégzési minőséget ösztönzi, és kompenzálja. Ha elmaradó a teljesítmény, akkor a mozgóbér nagysága is konvertál a nullához és jövedelemként csak az alapbér marad (amely az adott munkakörben elvárt minimum elvégzésekor is jár, ugyebár), de ha jó, jobb, mégjobb, legjobb a nyújtott teljesítmény, az elért eredmény, akkor az egyéni kereset nagysága is jó, jobb, mégjobb, legjobb lesz, illetve lehet…

- a kompenzáció fenti szent triumvirátusának tagjait pedig nem szabad összekeverni, a köztük lévő HR szakmai szabályokat nem tanácsos megszegni, a határokat, illetve arányokat igen kockázatos csak úgy ukmukfukk – a HR-szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyva – átlépni, amely nem azt jelenti, hogy ezeket a kompenzáció-stratégiai megfontolásokat időről időre, sőt rendszeresen (!), ne kellene felülvizsgálni, módosítani, a gazdasági-gazdálkodási, a politikai, társadalmi külső/belső körülményekhez, változásokhoz igazítani. (Nem mellékesen ezért van az, hogy az ösztönzésmenedzsment messze nem merül ki az évvégi bértervezésben, az éveleji alapbérmódosításokban, a havi bérszámfejtésben, hanem folyamatos szakmai tevékenység kelle(ene) hogy legyen, amely elengedhetetlen belső gazdasági érdek is egyben egy gazdálkodó szervezet életében, pláne válságos időszakokban.)

Hiába azonban a HR szakma sápítozása, a mai bér-ár spirállal, gyakorlatilag követhetetlen (bér)inflációval, és megfelelő-munkaerő-nélküliséggel sújtott munkaerő-piaci helyzetben a kompenzációs céltévesztés és következetlen ösztönzéspolitizálás nagyon könnyen, szinte észrevétlen bekövetkezik, hiszen az inflációt és a keresleti munkaerőpiac kihívásait követni igyekvő azonnali alapbéremelések gyors és hatásos kezelésnek tűnnek. De ha ennek mértéke meghaladja a termékek, szolgáltatások áremeléséből származó bevételnövekedést, és nem kíséri szervezeti eredményesség, produktivitás/termelékenység/hatékonyság növekedés, akkor a plusz jövedelemkifizetések – legyen azok alapbérben, vagy okosabb (átgondoltabb) esetben teljesítménycélok eléréséhez kötött TÉR-kifizetésekben, prémiumokban, bónuszokban, jutalmakban a sportolók/dolgozók számára kifizetve – könnyen gazdasági bukáshoz vezethetnek közép- vagy hosszú távon.

Namármost a Vasas labdarúgóinál is, úgy tűnik, hogy alaposan sikerült benézni valamit, vagy hogy stílszerű legyek, hatalmas öngólt rúgni. Teljesen külső, ráadásul még csak nem is futballszerető, vagy -szakértő, egyszerű szemlélődő háeresként, természetesen, nem mondható szakmai értékítélet a klubnál folyó HR munkáról, de egy biztos, a megugró személyi jellegű költségeket egyáltalán nem követte megugró teljesítményjavulás.

Hiába volt konkrét, objektív, jól mérhető, ambiciózus (teljesítmény)cél, vélhetőleg hiányzott az annak kereteit biztosító kompenzációs stratégia, valamint szakszerűen menedzselt, célorientált teljesítményösztönzési szemlélet és rendszer (TÉR), így a nagy(obb) pénz, bizony csak kis focit eredményezett, illetve erdménytelenezett: enbéegyes teljesítmény helyett, plusz hozzá adott értéket nem produkáló, a tavalyihoz képest idén is csak enbékettes produkciót nyújtott a vasascsapat. Érzelmileg az élvonalból történő lebukást így is, úgy is nehéz megemészteni az érintetteknek, de egészen biztos, ha az eredeti (teljesítmény)cél teljesüléséhez, történetesen az élvonalban maradáshoz lett volna kötve az a mintegy 76 százaléknyi személyi költségnövekedés egy része legalább, akkor senkinek (talán még a játékosokat is beleértve) nem lenne annyira fájó a kudarc...

Szóval, ha NB II, hát NB II, de továbbra is HajRá Vasas-kollektíva, csak könyörgöm, ne így tovább!

A nyitóképen jelenet a Vasas-Ferencváros első osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzésről az angyalföldi Illovszky Rudolf stadionból 2022. augusztus 31-én.