Karriert csinált itthon és Nyugat-Európában - a különbségek hatalmasak?

Toborzás itthon és Nyugat-Európában

Magyarországon a közép- és felsővezető pozícióknál viszonylag ritka, hogy egyből a céggel beszélhetnek a jelöltek. Ez nyilván sok munkát vesz le a cég válláról, de kevés olyan fejvadász cég van, akik kellően fel vannak készülve a cég profiljából, és a munkakörről, így megfelelőn tudják tájékoztatni mindenről a jelöltet. Arról nem is beszélve, hogy sokszor még az állást hirdető cég sem tudja pontosan, hogy kit is keresnek. Itthon, a fejvadász cég már az első körök valamelyikén megkérdezi a fizetési igényt, ami külföldön egyáltalán nem jellemző. Bizonyos szempontból jó, ha a jelölt tudja, mire számíthat, és megkaphatja-e azt a bért, amire vágyik, viszont ha bérigénye miatt nem folytatják vele a kiválasztási folyamatot, elveszik tőle azt a lehetőséget, hogy ha esetleg a cég és a munkakör annyira tetszik neki, lejjebb adjon a bérigényéből.

Külföldön a munkakereső ritkábban találkozik fejvadászokkal, a legtöbb esetben közvetlenül a cégekkel kerül kontaktba.

Nagyon bosszantó tendencia, amit azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, hogy a magyarországi pályázatok 95 százalékánál semmiféle visszajelzés nem érkezik a cégektől. Gizella elmondta, hogy külföldön minden egyes alkalommal kapott visszajelzést a pályázatát illetően, még az elutasításról is, ami sokkal szimpatikusabb hozzáállás. Pályája során hatszor váltott munkahelyet, így nem kevés interjún van túl. Dolgozott Csehországban, Belgiumban és most Svájcban. Ezek alapján elmesélte, hogy a nyugat-európai interjúk során egyetlen egyszer sem tették fel neki azt a kérdést, amit itthon minden egyes alkalommal: mik a jó és a rossz tulajdonságaid?

A belső toborzás

Kocsis GizellaMagyarországon tendenciává kezd válni, hogy a felsőbb pozíciókat belső toborzással oldják meg a cégek. Ez Nyugat-Európában is divat, de nem minden célra jó használni, és ezt külföldön alaposan átgondolják. Ha a cég fejleszteni szeretne, és új folyamatokat akar bevezetni, sokkal jobb külső munkaerőt alkalmazni, mert teljesen más perspektívából látja a működést, és olyan megoldások juthatnak eszébe, amik a régóta ott dolgozóknak nem. „Talán én is épp emiatt kerültem egy -egy pozícióba.”

Támogatóbbak -e a külföldi a cégek az új munkatársakkal?

A Magyarországon belüli váltások során nem jellemző, hogy a munkatársak bármilyen támogatást kapnának. Ebben nagyon éles a különbség a nyugat-európai cégekkel szemben. Gizella elmondta, hogy mikor először váltott Magyarországról Csehországba, már akkor rengetek pozitívumot tapasztalt. Nagyon sok segítséget kapott. Vannak kifejezetten erre specializálódott, úgynevezett Relocation cégek, akik segítenek egy másik országban berendezkedni az első három hónapban. Elmagyaráznak különféle szabályokat, felveszik a kapcsolatot a szolgáltatókkal. Rengeteg olyan apró dolog van, amivel nem is számol az, aki külföldre költözik. Például, hogy az elektromos áramot a főbérlő nevéről át kell íratni saját névre, bankszámlát kell nyitni, különböző engedélyeket beszerezni a városházán, ahova a kijelölt segítő el is kísér. Az albérlet keresés pedig egy rémálom lenne segítség nélkül, hiszen egy új országba költözéskor senki nem rendelkezik olyan helyismerettel, ami a megfelelő lakóhely kiválasztásában elengedhetetlenül fontos. Ezeket a procedúrákat egyedül nagyon hosszú idő alatt lehetne végigjárni. Az új munkahelyeken pedig általában végtelen türelem várja az új munkatársat, nem dobnak egyből a mély vízbe, hagynak időt a szervezet alapos megismerésére, amihez minden segítséget megadnak.

Mennyiben más a főnök- beosztott viszony külföldön?

Gizella tapasztalatai alapján egyértelműen állítja, hogy a magyarországi főnök-beosztott viszony összehasonlíthatatlan a nyugat-európai országokban tapasztaltakkal.

Benne is erősen élt az a beidegződés, ami a legtöbb magyar munkavállalóban, hogy a főnök felsőbbrendű, távolságtartással kell hozzáállni. Ez külföldön teljesen máshogy működik. A vezetők nem gyakorolnak annyira erős kontrollt a beosztottak felett, mint itthon. Nem lépnek a sarkukra és nyomasztják őket határidőkkel, ellenőrzéssel. Inkább kollégákként tekintenek egymásra, nem érezhető annyira az alá-fölé rendelt viszony. Csak átadnak egy adott feladatot, megszabnak egy határidőt, és hogy odáig hogy jut el a beosztott, az az ő dolga. Ha előbb elmegy a munkahelyéről az sem baj, és annak ellenére, hogy ezeknek a csúsztatásoknak a figyelésével sem foglalkoznak általában a vezetők, a munkatársak becsületesen bepótolják az ilyen lecsípett munkaórákat. Alapvető kulcsszó a rugalmasság és a bizalom. A folyamatok sokkal lassabban működnek a vállalatoknál, mint idehaza. Nincs kapkodás, van idő a feladatokra, ezért a túlóra fogalma szinte ismeretlen fogalom, és a munkahelyi stressz is csak keveseknek ismert.

Gizella elmondta, hogy Magyarországon a kötelező heti 40 munkaóra helyett általában 50-et dolgozott. Ezzel szembe egyik külföldi munkahelyén sem töltött el többet az elvártnál.

Persze külföldön is vannak, akik hazaviszik a munkát, és a hétvégét is azzal töltik, de a különbség, hogy a döntés szabadsága az övék. Ha csak a munkaidőben szeretnél dolgozni és az idődet jól beosztva töltöd, otthon, csak a kikapcsolódással foglalkozhatsz. Van egy mondás, ami itthon nem igazán állja meg a helyét, Gizella szavai alapján Nyugat-Európában viszont akár a dolgozók mottója is lehetne: Nem azért élsz, hogy dolgozz, azért dolgozol, hogy élhess!

Job hopper vagy csak tapasztalatok utáni vágy?

A magyarországi fejvadászcégek rostáin már ott fennakad egy önéletrajz, amikor a munkatapasztalatok nem tartottak tovább mint 2 év, és túl sok helyen dolgozott a jelölt.

A tanácsadók nem szívesen küldenek ilyen jelölteket a cégekhez, mert félő, hogy hamar beleun az adott munkakörben. Gizella külföldön nem találkozott ilyesmi fenntartásokkal. Belgiumban, Csehországban és Svájcban a 2 év utáni munkahelyváltás átlagosnak mondható. A közép-, és felsővezetői beosztásban dolgozó emberek szeretnek sok mindenbe belelátni, szerteágazó tapasztalatokat szerezni, amit senki nem néz rossz szemmel, és nem tesznek fel erre irányuló keresztkérdéseket.

„Nagyon sok olyan emberrel találkoztam, aki már a harmadik, negyedik munkahelyét koptatta 10 év alatt. Nagyon jó szakemberek, és senki nem nézett rájuk furcsán emiatt. Én is átlag 2 év után váltottam, és sehol sem fogadtak gyanakvóan. De azt fontosnak tartom, hogy mindenhonnan úgy álltam fel, hogy a feladatok be voltak fejezve, a folyamatokat bevezettem, elindítottam valamit, így nyugodt volt a lelkiismeretem, és nem káoszt hagytam magam után” - mesélte Gizella

A honvágy, vagy a biztonság győz?

Azt gondolom, a legtöbb külföldön élő magyar küzd a honvággyal, de a biztonság érzése az, ami felülírja ezt a gyakran elhatalmasodó érzést. Gizella is arról mesélt, hogy bár hiányzik Neki az ország és a család, de az, hogy nem kell folyamatosan stresszelnie azon, hogy mit hoz a holnap, felül tudja írni ezt. Sokan nem veszik figyelembe azt, hogy bár a fizetésnél tényleg vastagabban fog a svájci toll, és a boltban hasonló áron kerül a kosárba az étel, a szolgáltatásokért viszont gyakran háromszor, négyszer annyit kell fizetni, mint idehaza. Emiatt nem lehet egy az egyben összehasonlítani hol jobb az élet, ha az anyagiakat nézzük. Viszont az alapvető létbiztonság és a valószínűleg ezzel szoros összefüggésben lévő pozitív, nyugodt hangulat felbecsülhetetlen. Biztonságot ad a mindennapokban, hogy szorosra van feszítve az emberek alatt az a bizonyos szociális háló, ami Magyarországon igencsak megcincált. Gizella elmondta, hogy a nyugat-európai orvosok nem is értik a hálapénz fogalmát, és volt olyan háziorvos, aki, amikor kiderült, hogy Magyarországról jött, döbbenten érdeklődött a jelenség felől, mert valahol olvasott róla, de nem érti.

Karrierépítés csak külföldön?

Sok tapasztalattal a háta mögött Gizella úgy látja, hogy pályakezdőként mindenképp szerezzen tapasztalatot otthon minden fiatal. A logisztikai pálya tipikusan az a terület, ahol minél több helyre kapunk betekintést, annál jobb. Rengeteg szegmens van, ezért jó, ha egy cégen belül több pozíciót is megismerünk. Ha ezen túl vagyunk, szerezzünk tapasztalatot másik cégnél is, ami után már bátran el lehet indulni külföldre, és lehet is érvényesülni.

A siker kulcsa?

Gizellát személyesen ismerem, pályáját végigkísértem. Azt gondolom, a bölcsek köve senkinek sincs a kezében, nincs is nagy titok. Persze sokat számít, hogy az ember jó helyen legyen, jó időben, de egyet biztosan állíthatok, a szerencse kevés. Tudatosság, a pálya és a munkatársak iránti tisztelet, és - a már sajnos közhellyé vált- pozitív hozzáállás nélkül nem lehet ilyen karriert befutni.

Gizella mindezekben élen jár. Mindig is pontosan tudta mit, és hogyan szeretne, és mindezekért mennyi kompromisszumot hajlandó kötni. A nehézségekből és bukásokból a kellő konklúziót levonva felállni és tovább lépni, végig ön azonosnak maradni a saját magunkkal szemben felállított elvárások szerint, és egyenrangú partnerként tekinteni a kollégákra. Ezt láttam Tőle, és talán ezek azok a sarkalatos pontok, amiket szem előtt tartva, ehhez hasonló sikereket érhetünk el, ha igazán szeretnénk.


Szabó Manuéla
Beck and Partners Kft.