Nagy veszélynek teszik ki magukat a Z-generációs munkavállalók

Jasmin Martin mindig is keményen dolgozott. Miközben a Leeds-i Egyetemen (Egyesült Királyság) kulturális és médiatudományokból szerzett diplomát, rendszeresen heti 30 órát dolgozott egy részmunkaidős állásban, hogy kifizesse a lakbérét. Majd a mesterképzés közepén egy PR-ügynökségnél kapott teljes munkaidős állást.

Most ugyanannál a cégnél médiakapcsolatokért felelős vezetőként dolgozik, immár teljes munkaidőben - de még mindig rengeteget túlórázik.

“Gyakran nagyon korán kezdem a napomat. Elolvasom, mik a legfrissebb hírek az oktatás, a technológiai szektor vagy a klímaváltozás területén. A munkám megköveteli, hogy széles palettán tájékozódjam arról, mi történik” - mondja a most 25 éves Martin. “Esténként gyakran néhány órát is eltöltök azzal, hogy felkészüljek a következő napra, vasárnap pedig, amikor beülök egy kávézóba egy croissant-ra, munkahelyi adminisztrációt végzek, és felkészülök az előttem álló hétre.”

Párja és a hasonló korú barátai is hasonlóan közelítik meg a munkát, és gyakran dolgoznak a szabadságuk alatt, vagy esténként és hétvégén is beiktatnak plusz munkaórákat - írja a BBC.

Valószínűleg a fiatalok végzik a legtöbb fizetetlen túlórát.

A Z-generáció tagjainak pályájuk kezdetétől nehezített körülmények között kellett helytállniuk. Sokan a világjárvány idején kezdtek el dolgozni, mások pedig még a 20-as éveik elején megtapasztalták a kényszerű szabadságolásokat vagy elbocsátásokkal szembesültek.

Szakértők szerint ez sokakat elbizonytalanított mind a munkahelyükkel, mind a hosszabb távú karrierlehetőségekkel kapcsolatban, és úgy érzik, hogy a munkaadóknak a többletórák halmozásával kell bizonyítaniuk értéküket. Ez azt eredményezi, hogy szinte folyamatosan gürcölnek, ami állandó stresszel jár, és fokozz a kiégés veszélyét.

A bizonytalanság ereje

Nela Richardson, az ADP Research Institute vezető közgazdásza szerint a Z-generáció szorgalma mögött a munkahelyi bizonytalanság tűnik a legnagyobb hajtóerőnek. People at Work kutatásukban a válaszadók fele mondta azt, hogy bizonytalannak érzi magát munkahelyi szerepkörében, ami kétszerese a hasonlóan nyilatkozó 55 év felettieknek.

Bár Richardson szerint ez részben a kor függvénye, azt is megjegyzi, hogy a fiatalok azok közé a munkavállalók közé tartoznak, akik a legkomolyabban szembesültek a kényszerű szabadságolások és az elbocsátások negatív hatásaival. Ez pedig a bizonytalanság árnyékát vetette karrierjük kezdetére.

Ráadásul egy instabil gazdasági környezetben - amelyben ők közben a vagyonépítésért és a szakmai mérföldkövek eléréséért is küzdenek - a munkahelyek bizonytalanná válása miatt a szorongás az egekbe szökött.

“[A fiatalok] ma nem rendelkeznek olyan biztonsággal, mint én, amikor végeztem az egyetemen” - mondja Lara Holliday vezetői karrier-tanácsadó, aki a 40-es évei végén jár. “Nem tudtam, hogy megkapom-e azt az állást, amit szerettem volna, de azt tudtam, hogy lesz munkám, nagyjából egy nap alatt. És tudtam azt is, hogy ha keményen dolgozom, megengedhetem magamnak, hogy saját otthonom legyen. Ők azonban egy teljesen más világba érkeztek.”

Harc a sztereotípiákkal

Hogy ezt sikeresen átvészeljék, szakértők szerint a Z-generáció tagjai kötelességüknek érzik, hogy többletórákat tegyenek le az asztalra.

“Biztos akarok lenni benne, hogy az emberek tudják, jól döntöttek, amikor engem alkalmaztak. Nyilvánvaló, hogy óriási a verseny, én pedig hálás vagyok, hogy annak ellenére, ami most történik a világban, van munkám” - mondja Martin. Ő és társai tisztában vannak a Z-generációs munkavállalókkal kapcsolatos negatív sztereotípiákkal.

Nem is feltétlenül várják el, hogy a kemény munka eredménye fizetésemelésben vagy előléptetésben is megmutatkozzon - mutat rá Richardson. “Míg a legtöbb munkavállaló úgy érzi, bónuszt vagy fizetésemelést fog kapni teljesítménye elismeréseként, a fiatalok nem” - mondja. Az ADP kutatása kimutatta, hogy a Z-generációs munkavállalóknak csak 50%-a számít arra, hogy a következő 12 hónapban fizetésemeléssel honorálják erőfeszítéseiket, a legtöbb más korosztályban eközben a válaszadók körülbelül kétharmada számít erre.

Másodállások fénykora

A félelem azonban nem feltétlenül az egyetlen motiváló tényező.

Martin a maga részéről azt mondja, hogy a másodállásokkal kapcsolatos közösségi médiatartalmaknak való kitettség is befolyásolta a gondolkodásmódját. Az olyan platformokon, mint a TikTok, a fiatal munkavállalók arról beszélnek, hogy 9-től 5-ig tartó munkájuk elé beiktatnak még valamit 6-tól 9-ig. Trendik lettek a mellék- és másodállások, a saját vállalkozások. A hipertermékenységnek ez a trendje hozzájárul ahhoz, hogy Martin is  az íróasztalánál üljön már reggel 7-kor.

Egy másik tényező, amely a túlmunkához hozzájárul, az lehet, hogy etikus vagy céltudatos munkáltatóknál szeretnének dolgozni - mutat rá Richardson. Ebben a generációban sokakat mélyen érdekelnek az olyan témák, mint a sokszínűség és befogadás, valamint a nemek közötti béregyenlőség, és szívesen dolgoznak keményen olyan vállalatoknál, amelyek teljesítik ezeket az elvárásokat.

Óriási a kiégés kockázata

A Z-generáció túlórára való hajlandósága nem olyan trend, amely Holliday szerint egyhamar megváltozna. “Miközben ez a generáció látja a munka és a magánélet egyensúlyának előnyeit, a ‘szorongás korában’ szocializálódtak, ami az önként vállalt pluszmunkaórák elharapódzásához vezetett."

A probléma az, hogy a Z-generáció a virágzó karrier helyett inkább az állandó stressz és a kiégés felé tereli magát, ha nem lassít.

Holliday szerint végül azonban módot kell találniuk a lassításra, ha el akarják kerülni a káros hatásokat. De ez időbe fog telni, és nagyfokú önismeretre is szükségük lesz.

“Most már nagyon jó a kapcsolatom a menedzseremmel, aki azt mondja, ha szükségem van egy kis időre, pihenésre, akkor hajrá, menjek csak. Ha a teljes kiégés felé közeledem, már felismerem a jeleket” - mondja Martin. De azért a vasárnapi munka elhagyása még mindig kivitelezhetetlennek tűnik számára. 

Fordította: Willin-Tóth Kornélia
Fotó: unsplash.com