21 órás munkahét - realitás vagy utópia?

Nincs elég idő a családra, barátokra, hobbira, vagy önkéntes munkákra, amiket sokan szívesen csinálnának, ha idejük engedné - állítja a londoni New Economics Foundation (NEF) népszerű, ámde sokat vitatott tanulmánya, amely szerint a jelenleg bevett 40 órás munkahét radikális lerövidítése egy csapásra oldana meg azokat a problémákat, amivel a fejlett országok lakói nap mint nap szembesülnek.

Az ötlet támogatói szerint, ha mindenki részmunkaidőben dolgozna, akkor több embernek lenne állása, csökkenne a munkanélküliség. A támogatók szerint ráadásul a rövidítés gazdaságosabb működésre is ösztönzi a cégeket, így a termelékenység is nő az intézkedés hatására. Ez rövid távon egyébként így is van: a francia statisztikai hivatal adatai szerint például amikor a franciák 2001-ben átálltak a 35 órás rendszerre, 300-350 ezer munkahely jött létre, míg a termelékenység 4-5 százalékkal növekedett.

Fontos leszögezni, hogy ez egy egyszeri hatás, nem pedig hosszú távú ellenszere a munkanélküliségnek. Ráadásul, ehhez meg kellene tiltani az embereknek, hogy másod-, harmadállást vállaljanak.

Van, ahol már korábban maguk mögött hagyták a hagyományos, 40 órás munkahetet: a leggazdagabb országok képesek voltak 30-35 óra körülire csökkenteni a munkahét hosszát. A skandináv országok közül Norvégia, Dánia és Svédország is 33-36 óra közelében van, de Írországban és Svájcban is csak 35 óra az átlag. Hollandia volt viszont a világon az első ország, ami elérte a harminc órás heti átlagot, miközben még a klasszikus ötször nyolcas felosztást is maga mögött hagyta. Az adatok alapján ráadásul úgy néz ki, hogy valójában a termelékenység az, amiben igazán jónak kell lenni, ahhoz, hogy csökkentsük a munkával töltött órák számát. Ezt erősen meghatározza, hogy milyen technológiát használunk, valamint az is, hogy az emberi munka mennyire hatékony. Mi is írtunk már a testben ugyan a munkahelyén lévő, de egyáltalán nem dolgozó munkavállalóról. Rengeteg órát töltünk el így: egy 2004-es tanulmány szerint 225 munkanapból átlagosan mintegy 85 napot töltöttek semmittevéssel a dolgozók. A magyarok átlagon felül teljesítettek a maguk 104 láblógatós napjával.

A munkahét idejének radikális lecsökkentését pártolók azt is kiemelik, hogy a fizetett munkára fordított idő lecsökkenésével több idő jut olyan munkákra, amikért nem kapunk pénzt, viszont javítják az életszínvonalunkat. Például az otthon főzés időigényes, viszont optimális esetben sokkal egészségesebb, mint az előre elkészített ételek, vagy a gyorsétterem.

Ha holnaptól 21 órát kellene dolgozni, akkor nem egyértelmű, hogy mennyivel csökkenne egy átlagmagyar fizetése. Ha a tavalyi 142500 forintos nettókeresetből indulunk ki és nagyon megengedően csak egyharmados csökkenéssel számolunk, akkor is 95 ezer forintból kellene gazdálkodni a duplájára nőtt szabadidőnkben. Valószínűleg kevesen vannak, akik megelégednének ennyivel csak azért, hogy másoknak is jusson munka, sokan másodállást vállalnának, ha máshogy nem, feketén.

Index