Működésben a szervezeti drámaháromszög

Ha folyamatosan idegesek leszünk attól, hogy valamelyik kollégától állandóan azt halljuk, hogy még hétvégén is dolgozott, és még a tavalyi szabadságát se vette ki, akkor szinte biztos, hogy játszmának vagyunk a résztvevői. Ha egy másik kolléga ugyanakkor a tökéletességének a hangsúlyozásával kerget az őrületbe, illetve a mi hibáztatásunkkal próbálja a saját helyzetét jobb színben feltüntetni, akkor is bele kerültünk egy fogós játszmába.

Szervezetfejlesztésben is használható a tranzakcióanalízis

Egy egyszerű modellel leírhatóvá váltak az árnyalt történések is, ez tette a tranzakcióanalízist (TA) kitűnő szervezetfejlesztő eszközzé - kezdte az OD Partner üzleti reggelijén az elmélet ismertetésekor Echter Edina. A TA-nak is vannak alaptézisei, amelyeket, ha szervezeti átvilágítás során használjuk, éppúgy ismerni kell. A kiindulópont az úgynevezett "én-állapotok" leírása. Ez azt takarja, hogy a különböző tranzakciók során honnan merítünk energiát, erőforrást. A szülői én-állapot során az otthonról hozott értékek, hiedelmek a cselekvés forrásai. Ez lehet normatív/kritikus vagy gondoskodó egyaránt. Mindkét cselekvéstípus azonban kaphat negatív és pozitív előjelet is. Hiszen normatívnak számít a keretek, a szabályok meghatározása és ugyanakkor a szabad cselekvés lekorlátozása is. Gondoskodó viselkedés alatt pedig nemcsak az empatikus, támogató, hanem a fojtogató és túlféltő viselkedést is érthetjük.

A gyermeki én a gyermekkor során kialakított viselkedés és reakció-készlettel dolgozik. Ez lehet alkalmazkodó, amely többek között az alapvető társadalmi szabályokhoz való illeszkedést teszi lehetővé. Gyermeki, alkalmazkodó énünk felel azért, hogy ha lelépünk a járdáról, előbb szétnézünk, vagy ha belépünk valahová, akkor köszönünk. De a szorongó túl-alkalmazkodást, a saját igényekről való lemondást is ebben az én állapotban éljük meg.

A második, a lázadó gyermeki én állapot teszi lehetővé, hogy ezeket a konvenciókat megkérdőjelezzük. Konstruktív ez az állapot, ha új kultúrkörbe érünk, ahol a korábbi szokások nem érvényesek, és újakat kell kialakítani, vagy a régi, megszokottról el kell mozdulni. De destruktív a lázadó gyermeki én, ha a társadalmi beilleszkedést nehezíti meg, vagy lehetetleníti el a deviáns viselkedéssel.

Az előbbi kettőhöz képest azonban csak pozitív működési módja van a harmadik típusú gyermeki én állapotnak, az úgynevezett "szabad gyermeknek". Ezt az állapotot a korlátozások nélküli, felszabadult ösztönös cselekvés jellemzi, amiből egyfajta természetesség, kreativitás, nyitottság fakad.

A harmadik én állapot a felnőtté. Aki "felnőttből" indít tranzakciót, az az "itt és most"-ra reagál, mind a szavak, mind az érzések, mind a cselekvések szintjén, ezzel hasonló magatartásra hívja a partnerét. Ebben az én állapotban nincs játszmára lehetőség.

A TA szerint leegyszerűsítve akkor vagyunk "egészségesek", ha bármelyik én állapotunkból meg tudunk szólítani valakit, és ő is meg tudja szabadon választani, hogy mely én állapotból fog reagálni. Amennyiben valamilyen okból erre nem képes, akkor komoly veszélye van egy játszma elindulásának.

Jelentős hatással bírnak a kommunikációs működésre az úgynevezett "rejtett tranzakciók" is. Amikor mást üzenünk a metakommunikációval, a non-verbális kommunikációnkkal, mint amit a szavak szintjén elmondunk. A válasz ebben az esetben mindig a pszichológiai üzenet-szintre érkezik. Általában a nehezen kimondható üzenetek kerülnek erre a kommunikációs szintre. Például a vágyak és a félelmek azok, amelyeket rejtett üzenettel továbbítunk.

Küzdelem a fontosság érzetéért

Az "élet értelmét" Echter Edina a TA egyik alapfogalmával, az úgynevezett "sztrókoknak", a fizikai és érzelmi visszajelzéseknek a begyűjtésével magyarázta. Olyannyira fontos tevékenység a "simogatás-gyűjtés", hogy szinte ez tart életben bennünket. Olyan mértékű - a TA szakkifejezésével élve- ingeréhségünk van, hogy a semmilyen visszajelzés helyett még a rossz visszajelzést is inkább választjuk. "Sztrókok nélkül nem tudunk létezni"- határozta meg a szakember az egymás felé hajtó erő okát.

A TA az időt is aszerint strukturálja, milyen mértékben nő meg a sztrókoknak a száma és intenzitása. A visszavonuláskor, a rítus gyakorlásakor, az időtöltéskor és az aktivitás szintjén sokkal kevesebb sztrókot gyűjtünk, mint például a játszmák, és a képzeletbeli piramis tetejét jelentő intimitás szintjén. Ez utóbbi fogalom a TA-ban a korlátok, szűrők kikapcsolását, a vágyak és szükségletek közlésének a szabadságát jelenti. Veszélyesnek tűnhet az intimitás vállalása, mert megvan a visszautasítás kockázata. Sokkal egyszerűbben elérhetőek a sztrókok a játszmák által, amikor is nem kell kiadnunk magunkat.

A gyermekkori hiedelmek, képzetek, mítoszok gyűjteménye a mindenkinek a saját maga és a szülői környezete által teleírt "Sorskönyv". Az egyik fontos tudattalan törekvésünk az, hogy az ebben foglaltakat megerősíthessük. Ha valaki hosszas önismereti munka során felfedi egy-egy végletes, sorskönyvi játszmáját, és elkezd vele tudatosan dolgozni, jelentős eredményeket érhet el. De arra számítania kell, hogy stresszes helyzetekben ezek a sorskönyvi fordulatok "visszakapcsolhatnak". "Észnél kell lenni ezekben a helyzetekben"- hívta fel a figyelmet az automatizmusokra Echter Edina.

A TA az autonómia szint fogalma alatt a spontaneitás képességét érti, tehát annak felismerését, hogy a döntés mindig szabad, rajtunk múlik, hogy melyik én állapotunkat használjuk. Ezzel a fogalommal írja le a TA az intimitásra való képességet is. Ha ez a képesség csorbul, az hamarosan betegségekhez vezethet, fizikai tünetekben szomatizálódhat, illetve lelki tünetek is megjelenhetnek.

A játszmába keveredés és a drámaháromszög

A játszma fogalmát a szervezetfejlesztő szakember úgy határozta meg a tranzakcióanalízis alapján, hogy ezek azok a működési módok, amelyek gyerekkorunk óta ismerősek és ismétlődőek. Rejtett tranzakciók sora a játszma, amelynek - csakúgy, mint az intimitásnak - az a célja, hogy a lehető legtöbb sztrókot begyűjtsük, vagy a gyermekkori hiedelmeinket- a "sorskönyveink" igazságait - megerősítsük.

A játszmák lehetnek kevésbé és jobban rombolóak. Az úgynevezett elsőfokú játszmák azok, amelyekről a társas érintkezés során is beszélünk. A másodfokúakról már nem, a harmadfokú játszmák pedig azok, amelyek a tranzakcióanalízist leíró Eric Berne szavaival "kórházban, bíróságon, vagy a halottasházban érnek véget".

A különböző játszmamintázatok közül Echter Edina az úgynevezett "Drámaháromszög" (1968, S. Karpman) jelenségét már többször megfigyelte. Szervezeti változások gyakori kísérőjelensége az, hogy feláll ez a háromszög-mintázat.

A mintázat egyik sarkában az "Áldozat" áll, akire a leginkább az "ártatlan vagyok" mondat jellemző. A második sarokban az "Üldöző" áll, a "tévedhetetlen vagyok" jellemzővel, és a harmadik sarokban a "Megmentő" figyel, akinek a jelmondata "jó vagyok".

Jellemző szervezeti példát is említett Echter Edina. Ha egy változási folyamat elindul egy vállalat életében, sok esetben tapasztalható, hogy a vezetők a munkavállalók bevonásával feltárják a lehetséges problémákat, ellenállásokat a szervezetben. Majd Megmentőként megpróbálnak a dolgozók problémáira megoldásokat találni. A valódi előrevivő szándékkal indított kezdeményezések sok esetben kapnak vegyes reakciókat a munkavállalók részéről. Ha az akciók tervezése és megvalósítása bevonás, felelősséggel való felruházás nélkül történik, akkor ez lázadó reakciót válthat ki a nem felnőttként kezelt kollégákból.

Azt, hogy egy-egy szerep kiben melyik én állapotot és szerepet szólítja meg, sok mindentől függ. A "Megmentő" sokaknál a lázadó gyereket szólíthatja meg, de az "Üldözőt" is "kihozhatja" belőlünk. Tipikus játszmatörténet az, amikor "Megmentőből" "Üldöző" válik. Ismerős az "én mindent megtettem érted..."- kérdése?

Kitörési pontok

A legfontosabb az, hogy felismerjük magának a játszmának a tényét - kezdte a kitörésről szóló útmutatóját Virág Orsolya, szervezetfejlesztő. Ha a "már megint" érzése kellemetlenné válik, akkor elkezdhetünk dolgozni azon, hogyan lépjünk ki egy adott játszmából, miként változtassunk életünkön. Ilyen esetben először azt kell tisztáznunk saját magunkban, hogy pontosan mi is történik, milyen érzések ébrednek, és mi az a folyamat, amely mentén haladunk. Érdemes azt is végiggondolni, hogy is kezdődnek, és ki kezdi ezeket a játszmákat. Ha végigvezettük gondolatban az egész folyamatot, helyzetet (ez lehet pár perces, de akár több éves folyamat is), le tudjuk írni a következményeket is, és be tudjuk azonosítani a saját érzéseinket, motivációnkat , akkor érdemes azon is elgondolkodni, hogy a tranzakció közben vajon mit is érezhet a másik, neki mi a "nyeresége".

A játszma mindig valahová a múltba nyúlik vissza, egyik jellemzője a felelősség hárítása, és a hatékony problémamegoldás helyett félreértelmezés történik. A komplex vizsgálata helyett végletesen rosszra és jóra címkézi az embereket és a történéseket. A bizalmatlanság, amely a játszmákat körbelengi, ellehetetleníti a hosszú távú megoldásokat és elzár a párbeszéd lehetőségétől is.

Mindenki játszmázik, ez életünk része, de ha valódi kapcsolatokra, élményekre vágyunk, akkor megéri időt és energiát fektetnünk abba, hogy felismerjük és megtörjük játszmamintáinkat, és törekedjünk az intimitásra.