Szellemi tanműhely HR-eseknek

Létezik olyan tanítási módszer, ami valóban tanít, abban az értelemben, hogy a hallgató nem csupán levizsgázni képes a tantárgyból, aztán kedve szerint elfelejti, vagy tovább bűvöli a tananyagot, hanem azonnal elsajátítja, amiről az órán szó van - tudtuk meg Dr. Velencei Jolántól, aki magát megszállott tanárnak vallja. Ehhez, persze, a témának alapvetően érdemesnek kell lennie arra, hogy azt a tudásra vágyó beillessze a saját tudástárába! Mi ez a téma ma a HR szakma képviselői számára, és hogyan zajlik ez a fajta tanulás - ezekről beszélgettünk Dr. Velencei Jolánnal.

Az igazi tanulás: konstruktív

Hogy megértsük a konstruktivista tanulás lényegét, először felejtsük el azt a tanulást, hogy visszaadjuk, amit a tanár az előadáson elmesélt. A konstruktivista tanulás arra épít, hogy mindenkinek van egy előzetes tudása, a tanulás lényege pedig, hogy ezt az előzetes tudást átrendezi az új. A "hagyományos" tanuló valahova behúzza az új információt, majd vizsga után elfelejti. A valódi tanulás nem ez, hanem az a folyamat, amikor az újat behelyezem a saját fogalomvilágomba. Az iskolarendszerű képzésben jelenleg erre nincs nagy szükség; a rendszer úgy épül fel, hogy tökéletesen sikeres, aki tudja a vizsgakérdésre az egyetlen jó választ.

Az üzleti valóság viszont az, hogy tudással dolgozunk, a vállalatban megjelennek új fogalmak és valahogy muszáj azokat használni: elkezdünk róla beszélni, kialakul egy szakmai zsargon - ami olykor ugyanúgy hat, mintha csak azért dobálóznánk vele, hogy távol tartsuk a laikusokat, de jobbára azért összehozza a zsargont értőket. Értő pedig azáltal lesz a résztvevő, hogy beszél(get), nem pedig hallgat, azaz kilép a "hallgató" szerepből, maga is részt vesz a közös értelmezésben.

A műhelymunka nem törzsi gyűlés

Akárcsak a valóságban, a képzésen is beszélgetések során próbálgatjuk az új fogalmak használatát. Az iskolarendszerű képzésekben nehéz elérni, hogy amit a hallgatók az előadáson hallanak, azt felvegyék a saját fogalomvilágukba és használják, azaz képesek legyenek az újjal gondolkodni, arról beszélgetni -számol be tapasztalatáról Dr. Velencei Jolán.

Az üzleti coach képzésnek már része a műhelymunka, ahol a résztvevők közösen gondolkodnak, beszélgetnek. Persze, nem úgy néz ki az óra, mint a primitív törzseknél a törzsi gyűlés, ahol az emberek körbeülnek, beszélgetnek, nem jutnak ugyan semmire, de valami azért mégis történt. A műhelymunka vezetője, a műhely coach bedobja az új fogalmakat, és ahhoz a gondolatébresztő impulzusokat; mindkettőt tudatosan úgy választja ki, hogy azok az aktuális üzleti dilemmákra vezessék rá a tanulókat. A műhely coach másik fontos feladata, hogy a kijelölt mederben tartsa a beszélgetést, mert bizony, mindig van, aki nem csak a fogalomhoz kapcsolódó gondolatait, de vállalatának aktuális problémáját vagy épp a megoldásait szeretné megosztani.

A tanuló pedig, elég, ha kíváncsi, hogy mondjuk Shakespeare-nek mi köze egy üzleti fogalomhoz, mely épp foglalkoztatja a stratégákat. S miközben ezen gondolkodik, belehelyezkedik a dilemmába, melyen talán holnap az ő vállalata fog gondolkodni. Végül egy "aha"-élménnyel távozik mindenki, aminek a hozadéka, hogy például a műhelymunkán részt vett HR szakember holnap képes együttgondolkodó partnere lenni a stratégának.

Gondolatok, ébresztő!

A műhelymunka lelke, hogy a résztvevők különböző gondolatai felszínre kerülnek. Hogy ez megtörténjen, alapvetően kíváncsinak kell lenni, ám ez nem is olyan könnyű az egyetlen helyes megoldást megadni szándékozó iskolák után. Ráadásul, a mi világunkban pejoratív kicsengése van a spekulálásnak (értsd: nyitott gondolkodás), mondván, aki spekulál, az spekuláns és onnan már csak egy lépés, hogy csalónak nevezzük. Szóval, tartunk tőle, hogy a spekulálásból valami rossz fog kisülni; pedig arról van szó, hogy a közös spekulálás több irányba elvihet. S hogy leküzdjük az eredendő ellenállást a nyitott gondolkodással szemben, jó, ha van valami kézzelfogható kiindulási pont.

Akárcsak a kezdő előadónak a mutatópálca, a műhelymunka gondolkodóinak is kell valami, amibe kapaszkodhatnak.
Dr. Velencei Jolán egy munkafüzetet ad a résztvevők kezébe - na, nem feleletválasztós tesztekkel! A munkafüzetben a feldolgozandó témához hoz idézeteket a mindennapokról a szépirodalomból, és az üzleti élethez a menedzsment guruktól. Az idézetek között pedig vannak üres sorok, melyek arra várnak, hogy a műhelymunka-résztvevő kitöltse saját gondolataival. Bár a lényeg nem az, hogy a munkafüzet ki legyen töltve, hanem hogy van kapaszkodó, amikor kontextusba kell foglalni az új tudást; mert ha mást nem is, de amit leírt a résztvevő, azt el is tudja mondani a többieknek. Ezzel ő is, mások is új impulzusokat kapnak. Aztán három mondat után mindenki leteszi a "mutatópálcát", és nyitottan beszélget.

Miről van szó a HR partner műhelymunkán?

Létezik műhelymunka HR-esek számára, mely a HR partnerségre készíti fel a résztvevőket. A fentiek tükrében nem is meglepő, hogy a négyszer egynapos képzésen kizárólag beszélgetés folyik: a csoport minden nap egy-egy dilemmát dolgoz fel, amelyek valójában a stratégák azon dilemmái, amikhez a HR, mint partner hozzá kell tudjon szólni. - Például, egy kultúraváltással kapcsolatban felmerül a "fenegyerekek" fogalom, és hogy "a beszélgetés a munka". Mit szólunk hozzá? Mit kezdjünk az idétlen ötletekkel, és a jövő fenegyerekeivel?

A résztvevőktől a kérdésekhez nem véleményt, hanem gondolatokat várunk. A más-más gondolatok nem a megoldás kulcsát adják majd meg, hanem inspirációt a továbbgondolásra. A HR műhelynek is az a végső lényege, hogy a megvalósítás különböző legyen - senki sem akar egyforma lenni, az nem működik.

A szerencsés felállás, ha egy vállalatból minden HR-es részt tud venni, akikre HR partnerként számíthatnak a vezetők. Ők ugyanabból a szervezeti kultúrából jönnek, vannak közös sztorik, közös tolvajnyelv. Különböző cégekből érkező résztvevőkkel is működik a HR partner műhelymunka, annak azonban más lesz a kimenete. Az azonban biztos, hogy az új tudás könnyen át is megy a gyakorlatba, hiszen a fejekben már ott van egy újfajta szemlélet.