HR KPI-ok - 9. Örömteliség mérése és fejlesztése
Mely tényzőkben mutatkozik meg örömteliségünk a vállalati környezetben? Mire figyeljünk, hogy ez megmaradjon? Hogyan mérjük, és fejlesszük azt?
[ Cikksorozat, eddig több mint 19.140 megtekintéssel. E cikket eddig 621 egyedi látogató olvasta, összesen 1.120 alkalommal. | Megtennéd légy kedves azt a szivességet, hogy megosztod legalább 3 barátoddal, munkatársaddal? ]
Háromféle dolgot tapasztalunk általában életünkben. Örömtelit, semlegest és nem örömtelit. Mondhatnánk, hogy hasonlatos ez ahhoz mintha azt mondanánk, hogy három szín létezik, a fehér, a fekete és az összes többi, mégis, ha összefoglaljuk, hogy mit szeretnénk az életben azt mondjuk, hogy azt, hogy mi és szeretteink boldogok legyenek.
Az, hogy kit mi tesz boldoggá a mentális jól-lét témaköre; az örömteliség ezen szintje kifejezetten az öröm mértékére és irányára koncentrál. Előbb mentálisan jobbá tesszük a létünket, majd e szinten élvezzük az örömteliség napsugarait. Olyan ez, mint mikor kitisztítjuk a folyó medrét és helyes irányba tereljük azt a mentális jól-lét módszereivel, és most ráengedjük a gyönyörszerű mézes tejfolyamot, minél inkább gyorsítva annak áramlását.
Felelősségteljes örömteliség mérési és fejlesztési stratégiánkban ez az örömteli látásmód csúcsa; maga a hurrikán szeme.
Hogyan mérjük és fejlesztjük az örömteliséget?
Kérdőívünk már nem az okozó tényezőkre fókuszál, hanem az eredményre. Ha mindent jól felépítettük, akkor ez a pont az, mikor a házunk tetejére feltűzzük címerünket.
Az értékrendek stabil alapján a megelégedettség és a rendszerszemlélet kialakította működésünket; az elkötelezettség és aktív részvétel beindította gépezetünket, a fizikai, szociális és mentális jól-lét pedig fenntarthatóvá tette azt. Most nincs más hátra, mint figyelni és szabályozni az eredmény örömét és annak erőteljességét.
Elsőként, hasznunkra válik annak tesztelése, hogy mennyire vagyunk képesek helyesen megítélni saját örömteliségünk szintjét, így azzal kezdjük felmérő kérdőívünket, hogy összehasonlítjuk a tapasztalt és a tényleges örömteliség szintjét. Az örömteliség azonban nem csak azt a belső érzést jelenti mely oly kellemes. Ez az az életerő, mely a világban megnyilvánulva jobbá teszi azt. Minél intenzívebb belső örömteliségünk, belső pozitív energia-többletünk, annál hatékonyabban tudjuk jobbá varázsolni a világot. Példánkban szereplő válaszadó kissé bizakodó tényleges örömtelisége tekintetében, mely amúgy nem túl magas. A grafikonból az is látszik, hogy nem jut energiája megosztani örömét, nem jut energiája másokra.
Mentális traumáink átalakításával könnyedebbé és örömtelibbé lettünk, melynem mérőszáma a jelen hétköznapi örömteliségünk mértéke. Gondolataink azonban a múltba és a jövőbe is visznek minket, pillanatok alatt. A múlttal kapcsolatos örömteliségünket életelégedettségnek (life satisfaction) is hívja a pozitív pszichológia tudománya. Ez egyértelműen megmutatja, hogy hogyan vélekedünk azon események soráról melyekkel életünkben eddig találkoztunk. Ha elhúzzuk szánkat, elkeseredünk vagy netán még dühösek is leszünk, az annak a jele, hogy azon a ponton traumákkal rendelkezünk, melyeket ügyes módszerekkel érdemes feloldanunk, hogy végül csípő-reakciónk örömteli legyen velük tekintetben. Minden esemény a fejlődésünket és a megérésünket szolgálta. Nem lehetnénk itt nélkülük. Rajtunk áll, hogy egyszer szenvedtünk tőlük a múltban, vagy onnantól kezdve folyamatosan szenvedünk tőlük; húzzuk a traumákat magunk után mint egy nehéz talicskát, vagy letesszük őket, megköszünjük a show-ban való részvételüket és hogy tanulhattunk belőlük, és útjára engedjük őket.
A pozitív pszichológia felmérései szerint agyunk huzalozása ugyanúgy meghatározza a múlttal kapcsolatos látásmódunkat, mint jelen örömteliségünket. Mitöbb, mivel a jövőről való elképzelésünk a múltunk tapasztalatának kivetítődése, így múltunk benyomásai a jövőről alkotott képünket is nagy mértékben meghatározzák. Módosíthat ezen persze egy külső körülmény, mely időszakosan nem tesz bennünket túl örömtelivé a világ dolgaival kapcsolatban.
Jelen példánkban az látható, hogy a válaszadó elégedett múltjával, azonban jelenében valami miatt nem annyira örömteli. Mitöbb, e jelen szituáció még a jövőről alkotott képét sem engedi világosnak maradni.
Az optimizmus, mely ilyenkor segít. Érdemes megtanulnuk a dolgokról alkotott véleményünket mentálisan átalakítani magunkban. Például így: "Igazából, rendben is van, hogy ez most így történik, hiszen elég sokat tanulok belőle, és ez lehetővé teszi, hogy a továbbiakban ...".
Meg kell tanulnunk nem csak akkor mosolyogni, mikor jól érezzük magunkat, hanem akkor is amikor nem. Ki kell nevetnünk a feszültséget, a zavaró tényezőt. Mint egy nagy kutya, ki ha nem muszály nem ugat, rá kell mosolyognunk a környezetünkben nekünk ugató kiskutyákra. Ha más szenved, attól még nem kell nekünk is. Mondhatjuk végső soron úgy is, hogy "a halál szemébe kell nevetnünk."
Ha ekkor van elég együttérzésünk, akkor nem büszkén kinevetjük a pácienst, hanem elütjük a szituációt egy viccel, humorral. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy ha egy feszült konfliktus-szituációban bemondunk egy vicces szót, az úgy tudja megtörni a jeget, mint egy tengeri jégtörő cirkáló. Egy pillanat alatt nevetésben törünk ki, ráveregetünk egymás hátára és továbblépünk a következő témakörre.
C.G. Jung örömteli archetípusa egy jó példája annak, ahogy az életben adódó feszültség-tendenciákat - nem azonosulva velük - egy pillanat alatt át lehet vágni. Egyszerűen túlléphetünk rajtuk, folytatva belsőleg stabil, örömteli életünket.
Ezt egészében pozitív transzformatív képességnek is nevezzük. Mennyire tudjuk átalakítani az életben bármilyen megjelenő szimpatikus idegi tendenciát (kellemetlent) paraszimpatikussá (kellemessé)? Mennyire engedjük, hogy a sötét erők győzzenek a világban, vagy mennyire vagyunk képesek átalakítani pozitívvá őket?
Egyszerűen, pozitív hozzáállásról beszélünk. A negatív felolvad, a pozitív kibontakozik. Egy tízezer éve sötét szoba sötötségét egy pillantás alatt eloszlatja egy meggyújtott gyertya lángja.
Persze mindig érdemes tükörbe nézni. Nem mindegy, hogy csak örömtelinek gondoljuk magunkat (belül), vagy annak is látnak bennünket az emberek (kívülről).
Az örömteliség eredménye
Munkahelyi környezetünkben ég és föld az örömteli és a nem örömteli emberek teljesítménye között a különbség. Az örömteli emberek örömmel érkeznek a munkába; nem annyira örülnek, hogy ebédidő van, mert kiesik az idő a munkából; a munka végéig emelkedik örömteliségük és a munkaidő végén nem örülnek, hogy haza kell menni. Ehhez képest a nem örömteli emberek pont az ellenkező tendenciát járják be a Gallup felmérése szerint.
Válasszuk hát a pozitivitás, a fény, az öröm útját és meglátjuk, hogy életünk minden területére rávilágít örömünk napsugara, jobbá, kellemesebbé varázsolva mások és magunk életét!
A következő cikkről...
Örömteliségünket persze nem csak a 'légből vesszük hiszen ahhoz van kedvünk', hanem egy jól felépített alappal is megtámogattuk azt munkahelyünkön. Az örömteli látásmód pillérének építőkövei stabilabbá, kimozdíthatatlanabbakká tettek bennünket. Nézzük, hogyan egyesülnek az építőkövek az örömteli látásmód homogén oszlopává?
Fodor Szilárd
//ui. Most már Nálad a tudás, de akarsz is a mérésekkel, kimutatásokkal, riportokkal szenvedni? Kérd a HAPPINESS Consulting segítségét!
Írj bátran seal [at] happiness-consulting.com
Feliratkozom a Levlistádra! | HC HU Facebook
HR KPI Stratégia - Egynapos Online Kurzus: Május 21; Részletek ITT
HR KPI-ok Sorozat további cikkei:
1. Mérési és Fejlesztési Stratégia - Felelősségteljes Örörömteliség
2. Értékrendek
3. Megelégedettség (Dolgozói Elégedettség)
4. Komplexitás Kezelése Rendszerszemlélettel
5. Elkötelezettség és Aktív Részvétel
6. Fizikai és Fiziológiai Jól-lét
7. Szociális és Interperszonális Jól-lét
8. Mentális és Pszichológiai Jól-lét
> JELEN CIKK: 9. Örömteliség
10. Örömteli Látásmód (2-9.cikk egyesítése)
11. Éberség Intelligencia (AQ)
12. Felelősségteljes Örömteliség