Miért nehéz kiszűrni a csalókat az állásinterjúkon?

Azok, akik nem rendelkeznek megfelelő háttértudással, illetve eszköztárral (például személyiségtesztekkel), könnyen a végső rostán is átengedhetik a jelöltet, aki aztán hosszabb távon mind a főnöknek, mind a munkatársaknak kellemetlenséget fog okozni, mert nem fogja tudni megfelelő minőségben teljesíteni a rá bízott feladatokat, és folyamatos lemaradásban lesz. De miért olyan nehéz kiszűrni a hazugságot?

1. Az evolúció bűne

A történelem folyamán azért nem váltunk hatékony hazugságvadásszá, mert környezetünk nem készített fel rá bennünket. Az első emberi közösségek meglehetősen zártak voltak, és tagjai csekély magánéleti szférával rendelkeztek. Így a hazudós többnyire lebukott: hamar kiderült az igazság. Ráadásul, akkoriban nagyon nem érte meg hazudni, a lelepleződés komoly következményekkel járt.

Ma már sokkal könnyebb egy hazug ember élete. Az ipari társadalmakban sok az egyének körüli zárt ajtó, védhető a magánszféra. A lebukás az esetek nagy többségében nem jár katasztrofális következményekkel, az illető el tud költözni, új társat, új munkahelyet kereshet, új életet kezdhet. Az evolúció tehát nem segített, de miért nem sikerült megtanulnunk ilyen hosszú idő alatt felismerni a hazugságot viselkedés alapján?

2. A szülők terhe

Erről a szülők is tehetnek, akik sok mindent titkolnak a gyerekek elől. Például amikor a válni készülő szülők eltussolják jövőbeli tervüket a csemete elől, többek között megnehezítik számára, hogy megismerje a hazugságokat.

3. Fő a bizalom

Az emberek általában szeretnének megbízni embertársaikban. Ha egy vezető folyton gyanakszik és gyanúsítgat, az aláássa emberi kapcsolatait, és megnehezíti a munkát. A bizalom a kapcsolatok építőköve és ráadásul megkönnyíti életünket. Szeretünk hinni annak, akivel beszélgetünk, de ez néha - felvételi beszélgetések után sajnos túl gyakran - csalódáshoz vezet.


SHL Hungary