A holland Interim Menedzsment Tanács (RIM) az interim menedzsment következő öt kategógiáját különbözteti meg:

Tanulmányában Wichard megállapította, hogy egy cég a következő okok valamelyike miatt dönt interim menedzser alkalmazása mellett:

Hollandia a hatvanas években fokozatosan átállt a termelőgazdaságról a piacgazdaságra. A nemzetközi piaci verseny erősödött, az egyéni fogyasztók pedig egyre igényesebbek lettek. Mikor aztán a hetvenes évek elején mindehhez még az olajválság is hozzájött, rövid idő alatt sok vállalkozás került komoly bajba, nem ritkán a csőd szélén egyensúlyoztak.

A rugalmas munkaidő az operációs munkafolyamatok szintjén egyre elterjedtebb, és immár a top menedzsmentet is meglehetősen megközelítette. A határozatlan időre szóló munkaszerződések persze nyilván nem fognak teljesen eltűnni, de tény, hogy egy új menedzsergeneráció van születőben: olyan menedzserek, akik nem csak egyetlen cég mellett kötelezik el magukat, hanem független vállalkozóként kínálják szolgálataikat.

Az elmúlt 25 év során a kezdetben csak egyéni menedzserekből álló piac interim menedzserekre szakosodott ügynökségek révén fokozatosan kiszélesedett.

Németországban már közel 6000 képviselője van az új szakmának, az ún. "interimsmanager"-nek, mely nálunk annyira ismeretlen, hogy hazai megnevezése is még várat magára. Az új pozíció a személyzeti feladatokat, a know-how feladatokat és az IT struktúrát egyaránt felöleli.

Számos oka lehet egy vállalatnak arra, hogy csak átmeneti ideig foglalkoztasson egy bizonyos vezetőt, s hasonlóképpen számos oka lehet egy menedzsernek arra, hogy ne hosszú távra kötelezze el magát egy bizonyos cégnél.