A nappali tagozatos felsőoktatásban tanuló diákok 45 százaléka tervez külföldön munkát vállalni. 39 százalékuknak negatív véleménye van az oktatás aktuális helyzetéről, írja a Világgazdaság Online.

Nem megy tovább a Gyere haza fiatal! program, jelentette be Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter. A program egy éve alatt 100 millió forintból 105 fiatalt sikerült hazacsábítani, írja az Origo.

Az osztrák fővárosban a nettó átlagkereset 240 százalékkal is több lehet, mint Budapesten. Így bár a megélhetési költségek is magasabbak, a különbség akkora, hogy könnyebb Bécsben megélni, mint a magyar fővárosban, írja a Portfolio.

A külföldön dolgozók közül eddig mindössze 95 embert sikerült hazacsábítani a Gyere haza fiatal programban, pedig évente egy városnyi, azaz nagyjából 30 ezer magyar hagyja el az országot. A képzett munkaerőért európai verseny indult, a magyar vállalatoknak azonban nem sok esélyük van: egyelőre ugyanis az számít kisebb ellenállásnak, ha valaki inkább külföldre megy dolgozni. Nem csak a pénz miatt nehéz vonzó ajánlatot tenni, a hazai munkahelyek gyakran rosszabb körülményeket biztosítanak, ráadásul hiányzik a jövőkép és a megfelelő felnőttképzési rendszer is. Ma már nem is az állások számának növelése a legfontosabb feladat, hanem a jól fizető munkahelyek teremtése.

Ami Norvégiáról eszembe jut, az a hideg, a gyönyörű tájak és a politikai korrektség. Ennél kicsit tovább árnyalta a képet Kun Árpád Boldog Észak című regénye. Az író kilenc évvel ezelőtt budapesti értelmiségi karrierjét adta fel, hogy kint élhessen családjával. Akárcsak regénye főszereplője, Aimé, ő is időseket gondoz, hajnalban pedig regényt ír. Márciusban az egész család Budapestre látogatott, ekkor beszélgettem Kun Árpáddal arról, hogy milyen budapesti bölcsészként idős embereket mosdatni és etetni, mennyire megbecsült munka odakint az idősgondozás, mire számíthat, aki Norvégiát választja új hazájául.

Manapság a munkavállalók harmada ingázik rendszeresen, vállalva az esetenként akár napi több óra utazást a munkahelyre és vissza. A növekvő tendenciát az okozza, hogy nem csak a falvakban, hanem a kisvárosokban is egyre nehezebb munkát találni, írja a Világgazdaság.

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió rendkívül eltérő gazdasági fejlettségű tagállamokat tömörít, így az eltérő munkafeltételek a tagállami vállalkozások számára jelentős piaci kihívást jelentenek. Míg ugyanis például a kelet-európai régióban a minimálbér szintje havi 300 euró környékén mozog, addig a kontinens nyugati felén 1900 euró összegű minimálbérekkel találkozunk.

Egyre komolyabb méreteket ölt az agyelszívás. Tavaly majdnem 33 ezren hagyták el az országot a KSH adatai szerint. A képzettek és fiatalok kivándorlása egyre nagyobb problémát okozhat a munkaerőpiacon, írja a Világgazdaság.

Tavaly már 3,1 milliárd eurót (több mint 950 milliárd forintot) kerestek azok a magyarok, akik csak nemrég kezdtek el külföldön dolgozni, vagy naponta ingáznak a határ menti településekről, az összeg új rekordnak számít, írta hétfői számában a Világgazdaság.

A közelmúlt eseményei ismét középpontba helyezték a menekültek kérdését. A HR Portal Rostoványi Zsolt magyar Iszlám-szakértő, egyetemi tanárt, a Budapesti Corvinus Egyetem jelenlegi rektorát és Dezső Tamás asszirológust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét kérdezte az integráció nehézségeiről. A szakemberek abban egyetértettek, hogy a menekültválságot a keletkezési helyén kellene rendezni, és a bevándorlóknak beszélniük kellene az adott ország nyelvét, tisztában kellene lenniük annak viszonyaival, kultúrájával. Ugyanakkor eltérően látják az integráció gátját, az európai országok feladatait, és a jövőt.

A magyar munkavállalók egybehangzóan úgy vélik, hogy a külföldi üzleti utak növelik a munkájuk értékét, mégis alig dolgoznak olyan pozícióban, amely erre lehetőséget adna. Egy felmérés szerint mindössze tízből egy magyar szokott külföldre menni céges ügyben, amely messze elmarad a globális átlagtól.

Már Magyarországon is van aki megteheti, és meg is teszi. Átmeneti időre elvonul a munkától, és egészen más dologgal foglalkozik. Két vezető beosztásból sabbaticalra menő, és onnan visszatérő szakember osztotta meg a HR Portállal azt, hogy mi volt az indokuk, milyen volt az elmenetel, a visszaérkezés, és a kettő között mivel töltötték a szabadidejüket. Őket hallgatva biztos sokan kapnak kedvet hasonló „utazáshoz”. Ne csak irigykedjünk, lépjünk is!

A 2005 és 20011 között külföldről hazatértek kétharmada 40 év alatti, tehát fiatal és aktív. Ráadásul a hazai átlaghoz képest magasabb arányban vannak köztük a felsőfokú végzettséggel rendelkezők is, derül ki a KSH elemzéséből, amiről a vg.hu ír.