A XXI. századi rohanó világban mind a magánéletben, mind az üzleti életben nehéz lépést tartani az állandó változásokkal. Kihívást jelent rugalmasan és gyorsan reagálni a folyamatos fejlődésre, és szinte lehetetlen követni a legújabb irányzatokat, innovatív szemléleteket, eszközöket. Mindemellett köztudott, hogy a magánélet és az anyagiakat megteremtő gazdasági tevékenység közti összhang elengedhetetlen az emberek jól-létének és komfortjának megteremtéséhez. Ha az emberi tevékenységrendszer gazdasági és családi oldala közti harmónia megbomlik, ha az egyiket a másik kárára próbálják meg erősíteni, az mindkettőt károsítja.

Két-három hétre előre teljesen tele van Szende Csaba, az Eaton HR-igazgatójának naptárja. Két megbeszélés között riportokat néz át és az emailjei számát igyekszik minimalizálni. Munka után sport vagy üzleti vacsora következik, a hétvége azonban a családé. HR-vezetők 1 napját bemutató sorozatunk következő része.

Gigler Anita boltnyitással és szortiment-ellenőrzéssel indítja a napját, majd körbevezeti az új kollégát az irodában, megváltozott munkaképességű kollégák tréningjéről beszél, este pedig Employer Branding díjátadóra megy. Így telik a Rossmann személyzeti vezetőjének egy munkanapja.

Ahogy más területekre sem, konyhai dolgozókat sem könnyű ma Magyarországon találni. Egy éttermeket üzemeltető cég nyitott a fogyatékosok, a menekültek és a nyugdíjasok irányába is, hogy motivált munkaerőt találjon, írja az Abcúg.

A munka és magánélet egyensúlyának kérdését már nem egyszer érintettük cikkeinkben, ahogyan azt a megközelítést is, hogy ilyen valójában nem létezik. Az, hogy milyen életminőségünk van, inkább azon múlik, hogy hol szabunk meg bizonyos határokat, melyeket ráadásul a technológiai fejlődés adta lehetőségek egyre inkább elmosnak. Ez persze egyfelől pozitív, hiszen lehet távmunkában dolgozni, mondjuk rugalmas munkaidőben, tehát sokat kapunk, ugyanakkor negatív, ha még este is a munkánkkal kell foglalkoznunk, és a munka és a magánélet tere összefolyik, akkor mindez sokba is kerülhet.

Tudom-tudom... A Tehetségmenedzsment emberekkel foglalkozik, a HR is, tehát adja magát, hogy a HR foglalkozzon a vállalati tehetségekkel is. HR szakemberként én ilyenkor mindig visszakérdezek. OK, értem én, hogy én tudom, mit kell tenni a tehetségekkel, de kérlek, segíts, hogy csináljam innen a budapesti közontból, hogy kitaláljam, például Békéscsabán ki a tehetség, miben fejlesszem őt és nyomon is kövessem a fejlődését, "napi szinten" adjak és kérjek visszajelzést tőle, figyeljem az élethelyzete alakulását és ezáltal vonzó karrieralternatívákkal szolgáljak?

Napi szintű problémává vált a hazai vállalatok számára a szakképzett munkaerő felvétele, illetve már ott tartunk, hogy szakképzetlen munkaerőből is hiány van - hangzott el a Magyarok a Piacon Klub által szervezett versenyképességet górcső alá vevő rendezvény csütörtöki nyitóbeszédében. Essősy Ákos, a MAPI Konzult Kft. üzletfejlesztési igazgatója, szerint a cégek számára a leghatékonyabb megoldás az lenne a fenti problémára, ha képesek lennének megváltoztatni a leendő és már meglévő munkavállalóikkal történő kapcsolatukat, és változtatnának a HR-rel (mint részleggel, stratégiával) szemben fennálló ódivatú nézeteiken is.

A gyereknevelési szokások az elmúlt évtizedekben jelentősen változtak, ezzel a kijelentéssel talán mindenki egyetért. Az már vita alapja lehet, hogy milyen előjelűnek érezzük ezeket a változásokat. Nem is biztos, hogy már most relevánsan meg tudjuk ítélni a hatásokat, de az Y generáció, amelyről mostanában mi is sok szót ejtettünk egyre fontosabb szerepet játszik a munkaerőpiacon, így óhatatlan, hogy kialakulóban van egy általános kép erről a generációról. Egyik jelentős kritikusuk szerint a szülők nevelési elveiben keresendők a generációs problémák gyökerei.

Ez alkalommal Vancsik Éva a Continental Csoporthoz tartozó ContiTech Fluid Automotive Hungaria HR vezetője mutatja be egy átlagos, így aztán kellően sokrétű munkanapját. A munkanap egy rövid autózással indul, melyet a gyárban több megbeszélés követ. Mindemellett egy audit a termelésben és a jubiláló kollégák köszöntése is belefér a zsúfolt napba, ami egy lazító jógaórával ér véget.

Utána szerettünk volna járni, mi a helyzet Magyarországon, hogy viszonyulnak a túlsúllyal küzdő álláskeresőkhöz, eljutnak-e a személyes interjúig, beleillenek-e a vállalati arculatba, hátrányt szenvednek-e, megkülönböztetik-e őket a munkahelyen, vagy ugyanannyi eséllyel indulnak egy állásinterjún, mint bárki más. Megkérdeztünk egy gyorsétteremláncot, egy wellness központot, egy fejvadász céget, egy állami vállalatot és egy multinacionális céget, de falakba ütköztünk, egyik cég sem kívánt válaszolni. A téma egy brit kutatás eredményét látva keltette fel az érdeklődésünket, amely szerint sok munkaadó úgy véli, a kövér kollégák lusták, ezért inkább nem alkalmaznák őket.

Tavaly év végén az Aarenson Consulting Restart-Up közösségi projektje egy közvéleménykutatást készített a 45 év feletti értelmiségiek diszkriminációjáról. A kutatás igyekezett felmérni a cégen belüli foglalkoztatási arányát ennek a korosztálynak, a megkülönböztetés okait és olyan értékeket keresett, melyek pozitívan befolyásolták ezen korcsoport mellett a döntést.

Nem titok manapság, hogy a legtöbb cég munkaerőhiánnyal küzd. Van, amelyik csak időszakosan van szűkében a dolgozóknak, míg mások folyamatosan szembesülnek ezzel a problémával.

A munkaadók többsége korszerűbb toborzás-kiválasztási technikákban és fokozott motiválásban látja a munkaerő-gazdálkodási nehézségek megoldását, derül ki a Humán Centrum Kft. legfrissebb kutatásából. Bár a HR-kapacitás szűkös, a munkaerő-kölcsönzők és iskolaszövetkezetek bevonása még kevéssé meghatározó.